Valamikor a 80-as évek második felében indul a történet: Oh Dae-su, egy teljesen hétköznapi ember. Családdal, munkával, barátokkal. Alkalomadtán felönt a garatra, de mindent összevetve azért egy rendes fickó. Azonban egyik pillanatról a másikra felborul az élete, mikor elrabolják és bezárják egy ablaktalan lakásféleségbe cellába, ahol magányosan, kétségbeesve kell eltöltenie 15 évet. Egyetlen kapcsolata a külvilággal egy televízió, melyből megtudja azt is, hogy a feleségét meggyilkolták, a gyanúsított pedig -kézenfekvő- ő maga.
Aztán amilyen hirtelen kezdődik a -látszólag ok nélküli- rabság, oly váratlanul is ér véget, Oh Dae-su-t elengedik, de még csak ekkor kezdődik az igazán kegyetlen kálvária számára: felbukkan az, akinek a borzalmakat köszönheti és megindul a gyilkos hajsza az idővel: egy iszonyatos, elfeledett titok ered a férfi nyomába, a sötét múlt, melyet semmi más nem hajt, mint a bosszú. Oh Dae-su-nak öt napja van, hogy megelőzze a katasztrófát.
Gondolom sokan hallottátok már a pillangó effektus kifejezést. Nos teljesen nem passzol ide, de a tanulsághoz mindenképp hozzátartozik: ami nekünk apróságnak tűnhet, az nagy bonyodalmakat indíthat, a végkifejlet pedig.... nos ez már legyen tényleg a film feladata, mesélje el "ő".
Megmondom őszintén, hogy általában nem szeretem a távol-keleti filmeket, az Oldboy azonban zseniális. Az atmoszférája, a történetvezetése, a színészi teljesítmény, a csattanók. Igazi élmény, azonban a helyenként durván ábrázolt kegyetlenség lehet hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
Megmondom őszintén, hogy általában nem szeretem a távol-keleti filmeket, az Oldboy azonban zseniális. Az atmoszférája, a történetvezetése, a színészi teljesítmény, a csattanók. Igazi élmény, azonban a helyenként durván ábrázolt kegyetlenség lehet hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
imdb
