Megosztom

Peter Jackson ritkán rendez, de akkor valami különlegeset. Gyűrűk Ura trilógia, King Kong és Komfortos mennyország. Stílusát tekintve három (jobban mondva öt) teljesen különböző alkotás, s úgy hiszem Tolkien mesterművét nem kell különösebben magasztalnom senkinek, a King Kong pedig erősen hellyel-közzel kategória, ami engem illet, nekem például nem tartozik a kedvenceim közé, de mindenképp sikeresnek mondható. Amiről most szó van, az valami egész más, valami különleges...
1973-ban járunk, a boldog és kiegyensúlyozott Salmon család egy kisvárosban éli korántsem gondtalan, de szeretettel övezett életét. Jack (Mark Wahlberg) és Abigail (Rachel Weisz) minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy három gyermekük Buckley, Lindsey és Susie (Saoirse Ronan) boldogan és meghitt környezetben nőhessen fel. Azonban -mint ahogy arra már rengetegszer volt példa- nem mindenki az akinek mutatja magát, valaki a környezetükben egy pszichopata: a békésnek tűnő szomszéd, Harvey (Stanley Tucci) lelkén már több gyermek halála szárad. A tragédia érezhető és bekövetkezik: Susie-t elcsalja és meggyilkolja az őrült, majd a bizonyítékot és holttestet eltüntetve éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna. A kislány lelke azonban nem képes megnyugodni: a földi lét és a menny közé szorul, s amíg nem tudja lezárni azt ami történt és elengedni azokat, akik a legfontosabbak, addig a köztes létben reked. Hogy Susie-nak nehezebb maga mögött hagynia mindent, vagy a hátrahagyottaknak feldolgozni a lány halálát, illetve egyáltalán sikerülhet e túljutni a tragédián...hogy megbűnhődik e aki ezt művelte... számtalan kérdés, melyekre a válasz... nos odaát van a film végére kirajzolódik.
Egy valamiben biztos vagyok: Stanley Tucci zseniális. Innen egy picit összeszorított ujjal szurkolok, hogy a jelölést váltsa szoborra, megérdemelné. Mark Wahlberg és Rachel Weisz profik, de a "kislány" egy arasznyival sem marad le mögöttük, kitűnő választás (bár senkit ne tévesszen meg a látszat: a hölgy már 16 éves és már egy Oscar jelölésen is rég túlesett). Aki egyszerűen brillírozott, az Susan Sarandon a láncdohányos, alkoholista nagymama szerepében: sütött róla hogy szinte lubickol a karakterben és mennyire élvezi.
Apropó kiemelés: a látvány. Mármint a köztes világ. Nos, valami ilyennek alkotnám én is a menny kapuját ahogy itt is ábrázolták. Megnyugtató, békés, csodálatos.
Egyetlen egy bajom volt a filmmel csupán: holott érzelmes embernek tartom magam, a végére rettentően meguntam, érzésem szerint kicsit hosszúra sikeredett (és visszagondolva voltak benne teljesen feleslegesen nyújtott részek). Mindent összevetve azonban egy nagyon szomorú és megható történetet láttam, megkapó tálalásban és egyáltalán nem bánom egyetlen percét sem a ráfordított időnek.

Most pedig...elmegyek kacsára vadászni.