Megosztom

A bal lábam rendezőjének új filmje, egy 2004-es dán film feldolgozása, ez lenne hát a Brothers - Testvéred feleségét...Nem szoktam beállni a magyar címválasztást fikázók táborába, de ezzel most nagyon bakot lőttek a fordítók, megmondom miért: ha valaki ránéz a címre és elolvas egy két soros összefoglalást a filmről, már le is szűrte a konzekvenciát, hogy a film miről fog szólni. Holott nem ez adja a történet főszálát, úgy is mondhatnám, hogy elhanyagolható, hisz ez inkább egyfajta görbe tükör mindannak ami most zajlik (vagy nem zajlik, ebbe ne menjünk bele) a világban.

Sam Cahill (Tobey Maguire) a tengerészgyalogság századosa, két gyönyörű kislány édesapja, akit egy szerető feleség, Grace (Natalie Portman) vár otthon. Ő apja büszkesége, aki megvalósította mindazt, amit egy férfi elérhet. Vele szemben ott az ellenpélda, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal), aki erőszakos bűntett miatt hosszú ideig börtönben ült. A történetbe a szabadulása napján kapcsolódunk be, pár nappal azelőtt, hogy a kötelesség Sam-et Afganisztánba szólítaná. Mintha érezné a család a közelgő vészt: nem akarják elengedni, neki azonban mennie kell, hisz ez az élete. Azonban a baj megtörténik: helikopterét eltalálják, ő pedig túléli a zuhanást és fogságba esik egy társával egyetemben. Mindeközben otthon mindenki azt hiszi hogy meghalt, az idő pedig telik: Tommy igyekszik a jó úton járni és mindent megtenni, hogy a gyerekek és Grace a lehető legkevésbé sínyledje meg Sam halálát. Ahogy telnek a hónapok, akarva akaratlanul valami kimondatlan kapocs szövődik Grace és közte, mígnem Sam-nek sikerül megmenekülnie. Hazatér, s bár a felesége hűséges maradt hozzá, a fogság alatt elszenvedett kínok miatt megtört benne valami, már nem a régi és talán nem is lehet az soha...

Had ejtsek pár szót a szereplőgárdáról, érdekesen felemás a helyzet. Tobey-t nem kedvelem, hogy miért azt nem tudnám megmagyarázni, valószínűleg csak az ábrázata miatt, hisz mint színész, már többször bizonyított. Nekem ő régen sem és most sem, de mint kemény tengerészgyalogos? Nem tudom, számomra nem volt a legjobb választás, de a film második felétől megváltozott a véleményem, jól adta amit adnia kellett (nem spoilerezek többet). Jake-et pedig ahogy látom egyre több filmben, úgy kedvelem egyre jobban, lassacskán favorittá lép elő, itt is csillagos ötös volt amit nyújtott. Natalie Portman pedig....nem ragozom, gyönyörű mint mindig, zseniális, mint mindig.

Amit külön ki kell emelni az a nagyobbik kislány, rá még érdemes lesz a későbbiekben odafigyelni, s bár még csak 11 éves, már számtalan szerep van a háta mögött.

Kíváncsi vagyok, hogy kap e jelölést és ha igen (szerintem igen), akkor beváltja e szoborra (szerintem nem). Bár semmi kapcsolat nincs a két film között, engem mégis a Gran Torino-ra emlékeztetett, azt hiszem ezek után nem kérdés hogy tetszett e és talán az sem hogy mennyire. Egy ponttal azért kevesebbet kap, de egyetlen percét sem bánom a filmnek. Élmény, bár lassú, igazi dráma, de tartja azt a színvonalat végig, amit az elején ígér.