Werner Herzog, Nicolas Cage. Már első hallásra remek párosításnak hangzik. Egy nagy tehetséggel megáldott rendező (Rescue Dawn pl.) és egy felkapott, kiváló színész, akinek már-már a neve is garancia arra, hogy jó filmet látunk majd. Nincs új a nap alatt, bizony, ez is egy feldolgozás, a Bad Lieutenant (1992) Harvey Keitel-lel az alapja, pontosabban Victor Argo forgatókönyve (az egyetlen amiből film készült). Nem sokkal a Katrina hurrikán okozta pusztítás után járunk, a cselekmény színhelye tehát New Orleans...Ahol Terence McDonagh (Nicolas Cage) hadnagy az elárasztott börtönből segít egy elítéltnek kimenekülni, szerencsétlenségére azonban megsérül és ezt követően szünet nélküli súlyos hátfájás gyötri, amire az orvos által felírt Vicodin (H) sem elég gyógyír. Az egyetlen ami segít, az a kábítószer, gyakorlatilag bármely fajtája, bár a kokain válik szép lassan a mindennapi élete részévé Terence-nek. Ahhoz, hogy mindennapi adagját megszerezze, szinte bármire képes, függősége pedig szép lassan egyre nagyobb bajba sodorja. Míg ő vadászik azokra, akik kivégeztek egy családot, rá egyre többen fenik a fogukat, azonban minden lépésével csak egyre mélyebbre kerül a kilátástalanságba, s nem elég a baja, védenie kell egyetlen tanúját és "barátnőjét" -az egyetlen embert aki szereti-, a luxusprostit, Frankie-t (Eva Mendes).
Bár a film -alapból- nem rövid, a cselekmény lassan indul és lassan is folytatódik. Nem akciófilm ez, hanem dráma, amit Cage alakítása tesz kerekké. Aki pörgős popcornmozira vágyna, ne ezt válassza, mert csalódni fog. Én tudtam mire számíthatok, így azt mondom: egy újabb nagyszerű alkotás, mely ugyan nem hibátlan és felvet egy-két (a mozi számára) kellemetlen kérdést (pl.: egy mindenki számára nyilvánvalóan drogfüggő ember teljesíthet fegyveres szolgálatot? hogy elkanyarodjak egy picit: lehet orvos? ugyan...), de ezek felett el tudtam nézni és jól szórakoztam, ugyanakkor nem hagyott mély nyomot és okot sem arra, hogy újranézzem. Erős közepes, kimagasló Cage játékkal.
