Végy egy boldog családot (apa, anya, két gyerek), egy hatalmas házat a „semmi közepén”, egy betörőt, (aki alapvetően nem rossz ember) és persze egy igazi pszichopatát: íme a recept egy igazi családi mozi délutánhoz, nemde? A család az őrült fogságába esik, a betörő pedig csiki-csuki játékot játszik a házban, ami tele van halálos csapdákkal, hogy megmentse a legkisebb gyermeket, akinek sikerült elbújnia –valahová-.
Az ilyen típusú filmeket sokféleképpen el lehet rontani (hozzáteszem, hogy nagy részét el is szokták), a legnagyobb gond az, ha logikátlanul viselkedik a „hős”, jelen esetben a betörő. Örömmel jelenthetem, hogy ez, itt, most annyira nem sikerült rosszul, nagyjából úgy viselkedett, ahogy én is tettem volna. A „látványra” nem pazarolok túl sok szót, a kínzások változatosak, sehol egy gagyi pillanat, ha nem is csillagos, de ötös. Akkor mire a pontszám ott alul? A kérdés jogos és nem marad megválaszolatlan: semmiféle magyarázatot nem kapunk a miértre. A Fűrész alapötletében pont ez volt a zseniális: a motiváció. Nos, ez itt nincs, egy szem se. Emellett sajnos az alapvető bakik sem maradtak ki, amik a film végére jelentősen lehúzzák az összképet. Sajnos, mert több reménnyel kecsegtetett.
