Megvallom őszintén, előítéletekkel telve ültem le a film elé, de rossz napom volt, fejfájás, ami kell, nem akartam egy nagyágyút ellőni, gondoltam jó lesz egy kis esti lagymatag szórakozásnak, aztán majd alkalmasint jöhetnek a várósabb filmek. Mire fel jött a sejtés, hogy ismét egy középszerű, -vagy gyengébb- klisékkel sablonokkal teli nyálas amerikai filmet kapok? A cím, Kate Hudson... elég biztosíték. Aztán húsz perc után valahogy én is ilyen képet vághattam. Persze miután a széles vigyor(oka)t megpróbáltam letörölni a képemről. Hazavágott, egyszerűen sírva röhögős, szinte végig.
A sztori röviden: Tank (Dane Cook) foglalkozása amellett hogy levegőt ad el, az, hogy tönkrement párkapcsolatokon segít, méghozzá úgy hogy bebizonyítja, bizony az elhagyott hímnemű nem is olyan rossz parti, van annál sokkal rosszabb is, méghozzá Ő maga.
Ez egész odáig kitűen működik, míg mostohatestvére (Jason Biggs) meg nem kéri hogy segítsen álmai nőjének meghódításában (Kate Hudson).
Bátran merem állítani, hogy az utóbbi évek egyik legjobb vígjátéka, kitűnő szinkronnal, rengeteg káromkodással (igen, én erre is gerjedek), erősen 16+ főleg a szövegek miatt.
Mit mondhatnék? Röpül a ...
