Zach Braff. Pár évvel ezelőtt ez a név nekem nem mondott semmit és anno jó barátom unszolása ellenére sem kezdtem el nézni a Scrubs-ot, aminek a következtében előbb láttam eme filmet, mint a sorozatot, amivel világhírű lett.A Garden State ugyanis ízig-vérig Zach gyermeke, nem csak ő rendezte, főszereplője a filmnek, hanem a forgatókönyvet is ő jegyzi. Aztán mikor letelt a szűkös másfél óra, arra gondoltam: Istenem... ez a gyerek egy hatalmas zseni!
Szerelmes filmből jót csinálni iszonyatosan nehéz (persze az igazán jóra gondolok, nem a rózsaszín taknyokra), neki mégis sikerült, köszönhetően a kiváló szereplőknek, a remek szkriptnek, valamint az egészet körüllengő kicsit szürreális hangulatnak, ami érdekes módon életszerűvé teszi az egészet.
A történet leírva lehet hogy nem fog meg sok embert, azonban elkezdve nézni a filmet, sokakat magába szippant, így ha most elsőre nem is jön át a lényeg, egy esélyt mindenképp érdemes neki adni „élőben”.
Andrew Largeman magányosan éli mindennapjait egy nagyvárosban, s a tizenöt éve folyamatosan szedett lítium már rég apatikussá tette a világban zajló történések, sőt a saját léte iránt is. Az érzelemmentes lázálomnak - amit ő úgy hív: élet -, azonban egyik percről a másikra vége szakad, amikor rég nem látott apja telefonhívásából megtudja: édesanyja meghalt. Hazatér hát kis szülővárosába, hogy részt vegyen a temetésen és valahogy megpróbálja rendezni tönkrement kapcsolatát apjával (Ian Holm).
Ekkor ismerkedik meg a különc és kóros hazudozó Sam-mel (Natalie Portman). Ahogy múlik a lítium hatása, Andrew-ba úgy tér vissza az élet és mélyül különös kapcsolata a lánnyal. Azonban a hátrahagyott élete visszaszólítja a nagyvárosba, s már csak egy kérdés marad: képes e feladni mindent a szerelméért.
Abszolút kedvenc, Natalie Portman szokásához híven egyszerűen zabálnivaló, a film zenéi pedig megérnének egy külön misét (Zero 7, Frou Frou..). Popcorn bekészít, barátnő átölel, film indít. Most.
