Valkyrie - Valkűr (2008)

szombat, január 23, 2010 Bejegyezte: jangamen
Bryan Singer rendező nem tekint vissza nagy múltra, mindösszesen 10 alkotás fűződik az ő nevéhez, ezen lista legfrissebbje az igen várós Valkűr, 2008-ban az egyetlen egész estés Tom Cruise film.
Nincs könnyű dolgom, legfőképp azért sem, mert egyszerűen képtelenség spoiler nélkül írni a filmről, lévén valós történetet dolgoz fel, így aki figyelt töriórán, annak nem fog meglepetést okozni, sem a csattanó, sem ami addig történik. 
Báró Claus Von Stauffenberg (Tom Cruise), német ezredes, aki a második világháborúban 1939-től 1943-ig bezárólag szolgált többek közt Franciaországban, Lengyelországban, majd Észak-Afrikában, ahol súlyos sebesüléseket szerez egy nem várt rajtaütés során.  A film cselekménye itt kezdődik, itt kapcsolódunk be mi, nézők a történetbe.

Visszatérve Németországba Stauffenberg szembefordul az antiszemitizmus eszményével, s minden erejét a Hitler elleni harcnak szenteli, részt vesz a Hitler elleni merénylet kidolgozásában és végrehajtásában, a saját oldalára állítva Hitler fegyverét, a Valkűrt.  
Előre leszögezem a film zseniális(an szórakoztató). Hogy apróságokban mennyire követi a valóban megtörtént eseményeket, nem tudom. Az viszont biztos, hogy annak ellenére hogy tudtam mi lesz a vége, végig tudtam izgulni, (No és a PG-13-as besorolása ellenére amit látni kell azt látni is engedik, bár azért nem egy Schindler listája kaliber) ez pedig nagyon nagy szó. Az hogy Cruise szinte megszólalásig hasonlít Stauffenbergre, már csak hab(l) a tortán.

Az előzetes kritikák alapján sokkalta gyengébbre lehetett számolni (Cruise-t sem dicsérték agyba-főbe), s még a 2008 első féléves hírmorzsák nagy -többek közt anyagi- bukást helyeztek kilátásba.
Ezzel szemben az amerikai bemutató után jó két hónappal a 75 millió dollárból forgatott Valkyrie, ami 21 millió dolláros hétvégével nyitott, az összbevétel pedig átlépte a 182 milliót.
Ó igen, mi is a konklúzió? Tessék a szó legártatlanabb formájában értve magunkévá tenni a filmet, rágódni egy picit megemészteni, aztán majd, egyszer, amikor már nem is emlékszünk milyen íze volt, meg lehet kóstolni újra. Ja és mielőtt elfeledném:

"Es lebe des Heiliges Deutschland!" 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...