Megosztom

Az európai filmgyártás gyöngyszemének is tekinthető az Életrevalók. Franciaországban óriási sikert aratatot és nálunk is kedvező kritikákat kapott az igaz történeten alapuló dráma ezentúl a francia filmgyártás minden idők legtöbb bevételt produkáló alkotása (31,109,885€). A vidám hangvételű film egy szomorú történetet tár a szemünk elé a 50/50-hez hasonlóan.  

Philippe (François Cluzet) egy gazdag arisztokrata, aki siklóernyős baleset szenved, majd ennek következtében tolószékbe kényszerül. A film egy országúti száguldással veszi kezdetét, ami rám meglepetésként hatott, mert abszolút nem ilyen bevezetőre számítottam, de ami miatt említésre méltó a jelent az az, hogy a karaktereket művészien mutatja be. Drisst-ből (Omar Sy) árad a lazaság és a temperamentum, míg Philippe sokkal nyugodtabb, de azért ragadt Disst lazaságából a mozgáskorlátozott férfira. Egy kis ugrás a múltba.

Philippe éppen új gondozót keress, amikor betoppan arisztokratikus és gazdag rezidenciáján a gettóból származó börtönviselt fekete férfi, aki csak egy aláírást akar, hogy a franciai munkanélküli hivatal továbbra is finanszírozza az ifjú Drisst életét. Philippe közli vele, hogy másnap megkapja az aláírást, de amikor Drisst megjelenik az a váratlan meglepetés éri, hogy a középkorú férfi gondozói állást ajánl neki. Drisst e legkevésbé sem vevő az ötletre, a pénz meggyőző ereje ellen tehetetlen.  Mindketten tudják, hogy nem Drisst a legmegfelelőbb a posztra, de ahogy telik az idő igazolja, hogy jó döntést hoztak és lassan baráti kötelék kezd kialakulni köztük..

Kettejük kapcsolatában Philippe-nek pont arra a könyörtelenségre, érzéketlenségre és megkülönböztetéstől mentes hozzáállásra van szüksége, amit Drisstől kaphat, míg Drisst tanul egy kis kultúrát és tetszik neki a jóllét, ami körülveszi munkaadójának köszönhetően. Végre lesz saját fürdőszobája, és nem utolsósorban csaphatja a szelet Phillipe bombázó asszisztensnőjének. A történetben nincsenek nagy csavarok talányok vagy kibogozhatatlan kusza szálak, az érzelmek folyóján evez végig a film, aminek a végkimenetele is könnyen kiszámítható sőt talán nem is baj, hogy  nem hoz sem váratlan fordulatot, sem kelletlen drámát, hisz a történet mélysége és mondanivalója nem a cselekményében leledzik hanem a  két főszereplő személyiségében. Magától értetődően Drisst és Philippe könnyen veszik az egyébként  társadalmilag inkorrekt gátakat, mint anyagi helyzet, etnikai hovatartozás, de mindenekelőtt a betegség kapja az ívet -, hisz kapcsolatuk olyan bensőséges, hogy nekik szabad. Érzékeny lelkűek készítsenek papír-zsebkendőt, mert e szívhez szóló történet alkalmas a könnyfakasztásra.

Vidám, szívbemarkoló, érzéki alkotás, melyet Eric Toledano és Olivier Nakache rendező-forgatókönyvíró páros készített és egyébként sokáig tartotta magát a remekmű a francia filmtoplista élén. Nem kell megijedni a történet egyáltalán nem valami giccsparádé, csak nagyon nyílt, őszinte és igaz és példázza, hogy az ellentétek tényleg vonzzák egymást...


A művészfilmek kedvelőin túl, mindenkinek ajánlom, aki vágyik egyik kis érzelembombára és vidámságra. Egyszer mindenképpen látni kell!