Alteregó. Egyetlen szó, mégis kérdések, asszociációk sorozatát indíthatja el az emberben, ha kellőképpen koncentrál. Hogyan reagálnál, ha találkoznál önmagaddal? Kérdésekkel bombáznád, meg sem tudnál szólalni, vagy kipróbálnád milyen koccintani magaddal? Ezt valószínűleg senki sem tudja megválaszolni, csak ha ott találná magát a helyzet kellős közepén...
Rhoda (Brit Marling), aki csillagásznak készül ,éppen hazafelé tart egy éjszakai buliról, amikor bemondják a rádióban, hogy felfedeztek az égbolton még egy bolygót, amelyen akár élet is lehet. A lány kitekint az ablakon és meg is történik a baleset: autója beleszalad John Burroughs (William Mapother) egyetemi tanár kocsijába, aki éppen családjával áll a zebránál. A férfi elveszíti feleségét, két gyermekét és kómába esik.
Rhoda (Brit Marling), aki csillagásznak készül ,éppen hazafelé tart egy éjszakai buliról, amikor bemondják a rádióban, hogy felfedeztek az égbolton még egy bolygót, amelyen akár élet is lehet. A lány kitekint az ablakon és meg is történik a baleset: autója beleszalad John Burroughs (William Mapother) egyetemi tanár kocsijába, aki éppen családjával áll a zebránál. A férfi elveszíti feleségét, két gyermekét és kómába esik.
A történet négy évvel később folytatódik, Rhodát ekkor engedik ki a börtönből, de a múlt árnyai még mindig kísértik, nem tud szabadulni depressziójától és egy iskolában vállal takarítói állást. Egy nap azonban megpillantja John-t, és úgy érzi, mindenképpen segítenie kell neki, így elmegy hozzá, hogy ingyen takarítást vállaljon nála, mint egy cég alkalmazottja. A lány egyre közelebb kerül a férfihoz, aki kezd kilábalni a kezdeti nihilista állapotából. Rhodát azonban belül marcangolja a kérdés: vajon elmondja John-nak, hogy ő felelős szerettei haláláért, vagy magába fojtsa és megvárja amíg belül az érzés szénné égeti?
Bizonyára valami ilyesmi fogalmazódik meg az emberben ezeket a sorokat olvasva: Ez mind rendben, de mi van a másik Földdel, a történet fő elemével? Nos, mint kiderül az újonnan felfedezett bolygó a Föld 2 és mindenkinek van ott egy alteregója. Tulajdonképpen ennyit tudunk.
A főszereplők remekül hozzák a figurákat, ami viszont nálam abszolút vitte a pálmát, az a fényképezés. A film egy-egy képe erőteljesen bele tud égni az ember retinájába.
Érdekesség még, hogy a forgatókönyvet a Rhodát játszó Brit Marling írta, akinek ez az első próbálkozása. A zene is kellőképpen melankolikus, átérezteti az emberrel azt a depresszív hangulatot, amit a főszereplők és az egész atmoszféra áraszt magából.
A mű persze messze sem tökéletes. Néha bizony le tud ülepedni (bizony én is elnyomtam egy-két ásítást), az ember érezheti úgy magát, hogy nem ezt várta, és talán nem is érti, mi folyik itt, vagy mit miért tesz az adott szereplő.
A legalapvetőbb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy ez tulajdonképpen nem sci-fi, hanem dráma, a tudományos fantasztikus vonal teljesen a háttérbe vonul, hogy kellőképpen átadhassa a szerepet. Hogy jó-e ez? A válasz két végű: igen is, nem is.
Aki nagy elvárásokkal ül le a filmmel kapcsolatban, annak teljesen biztos, hogy nem fog tetszeni. Talán nem mindenki számára emészthető, kissé alternatív, de a maga nemében szerintem egyedülálló filmről van szó. Hiába az ezerszer lerágott drámai csont a családját elvesztett férfiról, a Föld 2 köntösébe bújva új értelmet nyer.
A Felettünk a Föld tipikusan az a mű, amely akkor tudja az embert lekötni és jóval a film vége után is elgondolkodtatni, ha csak leül megnézni egy filmet, aminek ez a címe.