Lindsay Anderson sokak számára lehet ismeretlen név, ami nem csoda, hiszen egy kezünk bőven elég lenne megszámolni kétszer is hogy hány igazán jelentős filmet rendezett. Az If... című moziját szerencsére számításba vehetjük, Malcolm McDowell (Mechanikus Narancs) első filmszerepe mi más is lehetne, mint egy olyan film, amiben egy lázongó, dühös középiskolás köpenyét kell magára vennie laza két óráig, néhány brancstársával együtt egy angol középiskola kollégiumában.A Ha... első körben bemutatja nekünk az akkori angol iskolák életét, naturálisan, nem elaprózva, illetve a kollégiumi életet. Ahol a mindennapos verés mint fegyelmezés teljesen megszokott tortúra, ahol a tanárok saját kényelmük érdekében ugráltatják a diákokat és sorolhatnánk. Mindezt kellően szatirikusan ábrázolva, de nem átesve a ló túlsó oldalára. Nagyokat nézhetünk az egyes jeleneteken és feltehetjük a kérdést magunknak hogy ez most mi? Mick (Malcolm McDowell) és társai szintén feltették és úgy gondolták hogy ideje cselekedni, mert ez így nem állapot.
"Harcuknak" nincs különösebb szervezetettsége, de nem is kell, ez éppen így jó, megfűszerezve egy kis romantikával(a "tigrises" jelenet napokig járt a fejemben), kamaszproblémákkal és kész is a buli.
A végkifejlet nagyot szól, keményen átmegy egy szürrealista valamibe, képtelen képsorok egymásutánisága, (hogy ez kinek mit jelent azt majd mindenki eldönti aki megnézi), azonban ez ne rémisszen el senkit, nem viszi túlzásba a művészkedést a film, de tény hogy a mai filmekhez szokott agy/szem elsőre biztosan furcsának találja majd a tálalást(az utolsó harmadot mindenképpen). Azonban zseniálisan összerakott fogás ez, egy percig nem untatott, remek.
