A Before Sunrise egyszerű és nagyszerű. Nem markol nagyot, nem akar mély értelmű szerelmes filmnek tűnni, nem művészkedik, csak éppen teljes hitelességgel mutatja be két ember egymásra találását, olyannyira, hogy akár el is hisszük hogy ez megtörténhet. Mert lássuk be: egy átlagos romantikus mozin leginkább csak nevetgélünk, hogy igen, persze, de jó lenne, ha ez így menne. Filmünk esetében azonban nem igazán rugaszkodunk el a földtől, két egyszerű fiatal megismerkedik egy közös vonatúton, majd együtt tölthetnek mindösszesen egyetlen éjszakát, mivel másfelé tartanak, de Jesse (Ethan Hawke) sikeresen meggyőzi Celine-t (Julie Delpy), hogy szálljon le vele Bécsben. Ez jó ötlet, és nagyszerűen is van kivitelezve. A két főhőssel semmi gond, mindketten kiválóan játszanak, mondjuk egy fokkal jobban élveztem volna, ha nem kötelezően jól néz ki mindkét szereplő, de tudom hogy ez irreális elvárás ebben a kategóriában.

A lényeg: nagyon őszinte film, és lehetne sorolni, hogy miért nem egy átlagos limonádé, már a kezdésnél érezzük hogy ez másabb, érdekesebb, mint egy tipikus romantikus lötty. Az azt követő jó néhány jelenetről nem is beszélve. Beleszalad ugyan ez a film is egy-két apróbb klisébe, de bőven szemet tudunk felettük hunyni, mert nullára redukálni a számukat ebben a műfajban szerintem lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy szinte csak a két főszereplőt láthatjuk, semmi zavaró egyéb tényező, semmi tipikus mellékkarakter, semmi olyan, ami mocskolná és rombolná ezt a filmet. Az a kevés egyéb meg ötletes. Maximális fókuszban tehát a viszonylag gyorsan kibontakozó viszonyuk. Nekiesnek a városnak, jók a helyszínek, a koszos kocsma különösen tetszett, nyomorult tipikus szerelmes helyszíneknek nyoma sincsen. A párbeszédek nem érdektelenek, nem erőltetettek, és nincs semmi túlmisztifikálva. Nem szeretnék többet puncsolni, érzelmekről írni meg pláne nem, e remek alkotásnak a természetesség a hatalmas erőssége, ez emeli ki a középszerűből jóvá, az utolsó pár perc pedig kiváló szintre repíti. Letisztult, érzelmes, király.