A sors úgy hozta, hogy rövid időn belül is volt szerencsém megnézni két klasszikus mese, hát hogy is fogalmazzak: erőteljesen újragondolt feldolgozását. Míg a Red Riding Hood a Piroska és a Farkas egy meglepően fogyasztható remake -a maga hibáival persze-, addig a Beastly már küzd jó néhány gyermekbetegséggel, ennek ellenére kategorikusan nem mondható rossznak.
Akinek a címből esetleg nem derült volna ki egyértelműen, a szépség és a szörnyeteg egy 21. századi verziójához van szerencsénk: Kyle (Alex Pettyfer), jóképű, gazdag, fiatal és bármit megtehet: igaz, a magabiztos külső mögött -mily meglepő- a keserédes valóság húzódik meg: dúsgazdag apjától mindent megkap; a szeretetet és a törődést kivéve. A népszerű napoknak azonban egy csapásra vége szakad, amikor a fiút meglátogatja egy furcsa szerzet, egy boszorkány, aki alkut ajánl: Kyle kap egy évet, hogy csúf, visszataszító külsővel elérje, hogy valaki őszintén kimondja neki: Szeretlek! Ha a fiú nem jár sikerrel, örökké ezzel a kinézettel kell élnie, azonban a feladat korántsem olyan egyszerű: meg kell tanulnia, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak.
A főszereplő párosról -és úgy alapvetően a szereplőgárdáról- túl sok rosszat -és túl sok jót- nem tudok mondani: hozzák a film minőségéhez képest az elvárt szintet, kellemes alakítások, de maradandó emlékeket nem hagy egyikük sem, egyetlen egyet leszámítva, amit egész egyszerűen muszáj megemlítenem: Neil Patrick Harris azontúl, hogy képtelen levetkőzni Barney karakterét -hogy ez jelen esetben előny, avagy hátrány, azt döntse el mindenki maga- a filmtörténelem legrosszabb vak karakterét alakító színészének díját tőlem ezután a film után elnyerte: kivételes pillanat az, amikor valóban úgy viselkedik, mint egy világtalan és nem oda néz, ahová egy látó ember nézne.
Ugyanakkor a film elgondolása nem rossz, s a kivitelezés sem lenne az, ha nem ölnék meg a hangulatot az arckaparós párbeszédek: sokszor feleslegesnek és csupán időhúzónak hatnak, nagyban rontva ezzel a film folytonosságát, a mozi vége pedig egész egyszerűen... rossz.
De mégis: tudtam szeretni, mert megvan a maga bája, persze nem szabad többet várni, mint amit a film nyújtani tud: egy fülledt estére szóló felejthető kalandot. Gondolatban megírt kritikámban A lány és a farkas kapott volna egy hetest, hát ehhez képest akkor a pontozás.
