Duncan Jones megint belenyúlt a jóba. Persze ettől még messzemenő következtetéseket nem vonunk le, de a Moon után megint megcsinálta, így ez eddig kettőből kettő, ami valljuk be, szép teljesítmény. Ez azért is dicséretes, mert olyanhoz nyúltak, ami érzékeny terület és nehéz jól megcsinálni; utoljára ha jól emlékszem talán egy Supernatural epizód volt hasonló, de ott alig harminc percen keresztül kellett fenntartani a feszültséget, itt pedig ugye mozifilmről van szó, ami testvérek között is jó másfél óra. A Forráskód ugyanis -nagy részében legalábbis- mindössze 8 perc történéseit mutatja nekünk, igaz meglehetősen változatos 8 percről van szó. Colter Stevens (Jake Gyllenhaal) afgán kiküldetésen dolgozó százados egy vonaton ébred, vele szemben egy gyönyörű nő Christina (Michelle Monaghan), aki látszólag bensőséges viszonyban van főszereplőnkkel. A probléma azonban az, hogy Colter soha életében nem látta a nőt, s rövidesen ráébred, hogy valaki más bőrébe bújva tért magához a szerelvényen: a tükörbe tekintve ugyanis egy ismeretlen férfi néz vele farkasszemet. Nyolc perc múlva aztán a szerelvényen bomba robban és mindenki -beleértve őt is- szörnyethal. Az áldott sötét örökkévalóság helyett azonban Colter egy burokban tér magához, ahol felvilágosítják: egy kísérletben vesz részt, aminek egyetlen célja van: találja meg a bombát és a merénylőt, különben még nagyobb katasztrófa történik. A százados jó katona módjára természetesen vállalja a küldetést, titokzatos főnökei pedig visszaküldik: a nyolc perc újraindul és ő újra a vonaton ébred, Colter pedig nekilát a szinte lehetetlen feladatnak.
(spoileren aggódóknak: nyugi, ez csak a film első pár perce volt...).
Mit is mondhatnék összegzésképp? Többet a filmből nem árulnék el, mert az már erősen rontaná az élvezeti értékét: legyen elég annyi, hogy ezt most megcsinálták, a Forráskód nagyon jó lett. Végig fenntartották a feszültséget, nincs túlhúzva a történet, kellő helyen kellő erősségű csavarokkal, jó színészi játékkal végig. Jake pedig egyre inkább az egyik kedvencemmé lép elő, ami azért is nagy szó, mert régebben nagyon nem kedveltem, de az utóbbi években nem keveset tett azért, hogy felkapjam a fejem egy-egy új filmje hallatán. Magyarországon majd április 21.-től játsszák a mozik, mindenképpen ajánlom megtekintésre. Ha azt mondtam, hogy a Limitless eddig idén a csúcs, akkor az eddig a pillanatig volt igaz: a Forráskód letaszítja a képzeletbeli trónról.
(spoileren aggódóknak: nyugi, ez csak a film első pár perce volt...).
Mit is mondhatnék összegzésképp? Többet a filmből nem árulnék el, mert az már erősen rontaná az élvezeti értékét: legyen elég annyi, hogy ezt most megcsinálták, a Forráskód nagyon jó lett. Végig fenntartották a feszültséget, nincs túlhúzva a történet, kellő helyen kellő erősségű csavarokkal, jó színészi játékkal végig. Jake pedig egyre inkább az egyik kedvencemmé lép elő, ami azért is nagy szó, mert régebben nagyon nem kedveltem, de az utóbbi években nem keveset tett azért, hogy felkapjam a fejem egy-egy új filmje hallatán. Magyarországon majd április 21.-től játsszák a mozik, mindenképpen ajánlom megtekintésre. Ha azt mondtam, hogy a Limitless eddig idén a csúcs, akkor az eddig a pillanatig volt igaz: a Forráskód letaszítja a képzeletbeli trónról.
