Ha volt film, amiről ebben az évben rengeteg negatív véleményt lehetett hallani, akkor az a Boszorkányvadászat. Tudjuk ugye, hogy Nic Cage-nek vannak pénzügyi problémái (nem véletlen jött ki már két filmje idén), és rengeteget kap a kritikusoktól, közönségtől, amiért "mindent elvállal amit ér".Holott a Season of the Witch korántsem olyan rossz film, mint amilyennek beállítják. Egyszerű és nem is próbál többnek látszani annál, ami, de azt hozza és tejesíti. Sokban egyébként a kilencvenes évek klasszikus filmjeire emlékeztet és egy picit B kategóriás beütésű, de talán pont ezért is tetszett.
A filmet egyébként az a Dominic Sena rendezte, akinek az elmúlt évtized elején jó pár pörgős mozi került ki a kezei közül, példának okáért a Kardhal, vagy a Tolvajtempó, így nem először dolgozik nagy nevekkel, ahogy Cage-el is a második közös filmjük ez. Aztán több évnyi szünet után 2009-ben jött a Vakító Fehérség, ami azért már jóval felejthetőbbre sikerült a fent említett kettőnél, ez alól a Boszorkányvadászat sem kivétel, bár azért vitathatatlanul jobb mint Sena legutóbbi mozija.
A 14. század elején járunk, a boszorkányüldözés, a keresztes hadjárat és a pestis idején. Behmen (Nicolas Cage) és Felson (Ron Perlman) az egyház szolgálatában álló lovagok: parancsra, az úr igéjének nevében ölnek, tökéletes harcosok. Aztán egyszer valami megtörik és átlátnak az értelmetlen mészárláson: hátat fordítanak az egyháznak és dezertőrök lesznek. Az árulókat azonban utoléri a kíméletlen sors; miután elérnek egy városba, ahol gyilkos járvány pusztít, a haldokló elöljáró választásra kényszeríti őket: vagy az életük kockáztatásával elviszik a járványért okolt boszorkányt (Claire Foy) ördögűzésre egy távoli kolostorba, vagy helyben kivégzik őket. Bár a két lovag kezdetben ellenáll, de amikor meglátják a lányt és hogy mit tettek vele, inkább úgy döntenek: maguk veszik kézbe a sorsot és ha lehet, megmentik szegény teremtést. Összeáll tehát a csapat, hogy a hat napig tartó úton elkísérjék a gonoszt; hat nap, amely talán életük legnehezebb kalandja lesz. Velük tart még a bátor, de elvakult pap Debelzaq (Stephen Campbell Moore), a szélhámos lókötő Hagamar (Stephen Graham) és a még szinte gyerek, de bátor szívű Kay (Robert Sheehan). Ahogy a egyre előrébb haladnak, furcsábbnál furcsább dolgok történnek; a két lovag pedig egyre kevésbé hiszi azt, hogy a lány olyan ártatlan, amilyennek elsőre hitték...
Középkori road movie, bizony, méghozzá a jobbik fajtából. Abszolút fogyasztható, izgalmas, a színészek rendben vannak, Cage és Perlman jó párost nyújt, mellettük a mellékszereplők zseniálisak, jó volt látni az ismerős arcokat (Stephen Graham leginkább a Blöffből, míg Sheehan a Misfits-ből lehet ismerős sokaknak). Bár a rengeteg negatív vélemény valahol mélyen gyökeret vert bennem, a film ezt hamar kioltotta: a helyén kezelve ez egy remek alkotás, egy régmúlt idő felidézése, amikor még Conan a Barbár volt az ász és Lou Ferrigno volt Herkules. Na jó, persze nem annyira gagyi, de az érzés átjött, nekem ezzel belopta magát a szívembe. Ennek ellenére igyekszem objektíven pontozni, így nézve viszont ennél nem ér többet. De ennyit mindenképp.
