Nem éppen hálás feladat, egy több száz oldalas sikerkönyvből filmet rendezni, és lássuk be a legtöbb esetben nem is sikerül maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak. Persze azért nagy ritkán ki lehet fogni egy-egy kivételt, azonban ha többségi alapon gondolkodunk, akkor elég vegyes érzelmekkel ülünk le egy, ilyen film elé. Ráadásul én hajlamos vagyok a film előtt a könyvet előnyben részesíteni, így sok esetben éreztem már azt, hogy egy bemutatót néztem meg a könyvből és nem egy filmet. Most mégis, inkább pozitív és kellemes csalódást okozott a svéd trilógia, amely számos pontján eltér ugyan a könyvtől, mégis, példaértékűen színvonalasan megirt, forgatókönyvvel van dolgunk, így véleményem szerint méltó alkotás született Stieg Larsson regény sorozatából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nemzetközi sikerek és a számos pozitív kritika, vagy a bezsebelt díjak (pl.: BAFTA). A rendezés is teljesen korrekt módon van kivitelezve, valamint a színészekre se lehet panaszunk, egy két karaktert valószínűleg nem éppen így képzel el az olvasó, de a címszereplő „lány” vitathatatlanul jó választás volt a filmhez. Noomi Rapace, a film címszereplőjeként nem egy díjat meg is szerzett, többek között még BAFTA díjra is volt jelölve (az első rész kapcsán), így érdemes figyelni rá, mert valószínűleg jó pár alkotásban fel fog tűnni, többek között szerepet kapott az új Sherlock Holmes filmben és Ridley Scott új „Alien”-es mozijában, a Prometheusban is. 
Szokatlan módon, most e köré a bevezető köré építeném a három film kritikáját, mely tartalmában meglehetősen közel áll egymáshoz, csupán talán az első rész eseményei nem kapcsolódnak a további két folytatáshoz, melyek lényegében egy történetet képviselnek, így ne is csodálkozzunk, ha a második rész megnézése után számos kérdés nyitva marad előttünk. De, hogy ne csupa pozitívum álljon itt, a film legnagyobb gyengeségének én a látványt tudnám felhozni, amely a könyv színes helyszíneitől jelentősen elmaradt, a legtöbb ilyen rész nem is szerepel a filmekben, igaz ez betudható mind gazdasági, mint pedig időbeli spórolásnak, majd talán ezt orvosolja az amerikai változat a magasabb büdzséjével. Igen, már lecsaptak a történetre az álomgyárban is nem kisebb nevekkel, mint David Fincher, Daniel Craig, Rooney Mara.
Szokatlan módon, most e köré a bevezető köré építeném a három film kritikáját, mely tartalmában meglehetősen közel áll egymáshoz, csupán talán az első rész eseményei nem kapcsolódnak a további két folytatáshoz, melyek lényegében egy történetet képviselnek, így ne is csodálkozzunk, ha a második rész megnézése után számos kérdés nyitva marad előttünk. De, hogy ne csupa pozitívum álljon itt, a film legnagyobb gyengeségének én a látványt tudnám felhozni, amely a könyv színes helyszíneitől jelentősen elmaradt, a legtöbb ilyen rész nem is szerepel a filmekben, igaz ez betudható mind gazdasági, mint pedig időbeli spórolásnak, majd talán ezt orvosolja az amerikai változat a magasabb büdzséjével. Igen, már lecsaptak a történetre az álomgyárban is nem kisebb nevekkel, mint David Fincher, Daniel Craig, Rooney Mara.The Girl With the Dragon Tatto – A tetovált lány
Az első részben alapvetően a főbb szereplőket ismerjük meg, egy rejtélyes nyomozás kapcsán. Mikael Blomkvist egy független lap újságírójaként rágalmazási perbe keveredik, ahol pár hónapos szabadságvesztésre ítélik, és úgy néz ki az újságját is ott kell hagynia (ő az egyik alapító tag). Ekkor keresi fel őt egy gazdag svéd iparmágnás, egy visszautasíthatatlan ajánlattal, melyet az író el is fogad. Másik oldalról pedig, meg ismerjük Lisbeth Salandert „a tetovált lányt”, aki egy biztonsági cég legeredményesebb átvilágító embere. Őt bízzák meg kezdetben az újságíró leellenőrzésével, de a különc lány a megbízása után is nyomon követi a nyomozás fejleményeit, ahol Mikael új nyomokra és egyre sötétebb titkokra bukkan a majd 40 éves nyomozás kapcsán, így találkozik a két főszereplő, nem éppen gyenge párost alakítva.A fim kellően fent tartja a néző érdeklődését egészen a végéig, majd a film befejezéséhez közeledve az események is fokozatosan felpörögnek. Garantáltan színvonalas és izgalmas szórakozást nyújt azoknak, akik most találkoznak először a történettel. Én a könyvekkel kapcsolatban ezt a részt éreztem a leggyengébbnek, de ennek oka valószínűleg, hogy a könyv aprólékos nyomozása után a film lerövidített esemény menete már nem nyújtott annyi izgalmat. Tovább nehezményeztem, hogy a könyv néhol eltávolodik Svédországtól, és ezek a jelenetek vagy hiányoztak, vagy nem voltak kellően felépítve, holott a látványon sokat emelt volna. Mindenesetre összességében egy nagyon élvezetes thrillert kapunk, amit még a könyv után is nyugodt szívvel meg lehet nézni.
The Girl Who Played With Fire – A lány, aki a tűzzel játszik
Az előzőekben megismert fontosabb karakterek térnek vissza, egy még az előzőnél is kuszább ügy kapcsán. A millennium helyreállított hírnevét követően, egy újabb erőteljes cikk megjelenítésére készül, egy külsős újságíró segítségével. A Svéd gyermekprostitúcióról készülő cikk, azonban nem várt módon kavarja fel az álló vizet, és az újságírót a barátnőjével együtt holtan találják. A rendőrségnek elsődleges gyanúsítottja Lisbeth lesz, de mint már megismerhettük, nem szereti könnyen adni magát, így egy újabb nyomozásnak, egész pontosan nem is csak egynek lehetünk szemtanúi, ugyanis a történet több szálon indul el. Végül a múlt nem várt meglepetéseket tartogat és egyre sötétebb titkok hoz a felszínre, míg kiderül, hogy a kirakós darabkái, hogyan is passzolnak össze.A könyv után én ezt a részt éreztem a legösszeszedettebbnek, függetlenül attól, hogy kritikailag ez a rész kapta a három közül a leggyengébb fogadtatást. És a már említett látványhiány is ezt a részt érintette a legerőteljesebben, a könyv kezdeti fejezete, mivel történetbe nagyon nem illeszkedett, így sajnos azt feleslegesnek ítélték és majd teljesen ki is hagyták a filmből. Továbbá meg kell említeni, hogy talán a trilógia a legpergősebb darabjával van dolgunk. A könyvel ellentétben a filmből a kevésbé jelentős hátterű szereplők kimaradtak, de nem kell aggódni rengeteg sötét figurával, bővül a szereplőgárda. Szóval ismét csak magamat tudnám ismételni, aki még nem találkozott a történettel, annak ez a folytatás is kellően élvezetes és izgalmas tud lenni, de utána kötelező egy befejező rész is, amely elvarrja a befejezetlen szállakat. Mindazonáltal egészében is megállja a film a helyét, és méltó folytatása a már megkezdett történetnek is, így garantált szórakozást biztosít a néző számára.
The Girl Who Kicked the Hornets Nest – A kártyavár összedől
Nem hivatalosan, A lány, aki darázsfészekbe nyúlt címen is találkozhatunk a művel, ami talán annyival jobb, hogy erőtejesebben utal az előző részekre, melyek mindegyikében szerepelt a lány szó. Azonban a könyv a kártyavár összedől, címen fut nálunk, így a film is ezt a címet kapta hivatalosan. A történet fonalát ott vesszük fel, ahol előzőleg abbahagytuk. Azonban míg az előző részben egy családi dráma bontakozott ki előttünk, itt elsősorban már inkább egy jogi csata kerül a középpontba, valamint a szekció küzdelme a fennmaradásért. Amihez nem is sajnálnak minden eszközt és forrást felhasználni. A történet azonban a tárgyaló terem falai közt dől el, ahol Lisbeth igyekszik bizonyítani ártatlanságát, míg a háttérben a millennium cikke robban bombaként.
Ezzel a résszel kapcsolatban is hasonló érzéseim voltak, mint az első rész kapcsán. A könyvben egy elképesztően jól felépített tárgyalásnak lehettünk szemtanúi, míg a film esetében ez már több szempontból is hadilábon állt, és érezhetően kevésbé volt jól felépítve. Például rengeteg mindent kivettek az eredeti történetből, egy-két estben kimondottan jó kis dolgokat, míg sok felesleges apróságot benne hagytak, de ettől eltekintve egy színvonalas és méltó befejezésnek lehetünk szemtanúi.
Zárszóként pedig álljon itt, annyi, hogy aki teheti, mindenképp olvassa el könyvben, garantáltan nem fog csalódni, viszont aki inkább a film mellett kötelezi el magát, annak is kellemes kikapcsolódásban lesz része es nekik is csak ajánlani tudom a trilógia minden darabját. 
