Bobby és Peter Farrelly rendező, illetve forgatókönyvíró testvérpártól láttunk már néhány nagy durranást: Dumb és Dumber, Keresd a nőt!, Agyő nagy Ő!, csak hogy a legjobbakat említsem. Nekem kifejezetten azért tetszenek ezek a filmek, mert bevállalósak. Olyan poénokat és szituációkat mernek bemutatni, amit csak kevesen, és számomra épp ezért ütnek: egyszerű, de mégis hatalmas poénok, néha (kicsit) a kreténebb fajtából, de ettől jók. Az Elhajlási engedély is ízig-vérig Farrelly mű lett. Hogy úgy mondjam, "kretén jó".
A történet nincs túlbonyolítva. Rick (Owen Wilson) és Fred (Jason Sudeikis) - a két 30-as fölötti jó barát - szeretik a jó nőket. És ezt biza, nem rejtik véka alá: minden formás idomot megnéznek az utcán. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy mindketten nősek, így különféle taktikákat kell bevetniük, hogy a másik nem elragadó példányait szemügyre vehessék, mindenféle szankció nélkül. Ám a két feleség előtt semmi sem maradhat titokban és már igazán elegük van abból, hogy a férjeik más nőket bámulnak az utcán, azokról beszélnek és fantáziálnak. Kitalálnak egy ravasz megoldást: adnak 1 hét kimenőt a hímeknek, egy hét elhajlási engedélyt, amikor azt csinálnak amit akarnak, azt szednek fel, akit csak akarnak, negatív következmények nélkül, és az egy hét elteltével vissza kell térniük kedves és hűséges párjaikhoz.
Valószínűleg sok férfi álma válna ezzel valóra: 1 hét feleség nélkül, amikor minden muff csak az övé! Két hősünk is így gondolja és beleveti magát a dolgok sűrűjébe. Még segítőik is akadnak: a kicsit félnótás barátaik. Természetesen mondanom sem kell, hogy a srácok kezdeti lelkesedése nem tart túl sokáig, ám nem adják fel és szinte mindent bevetnek, csak hogy bebizonyítsák: még mindig ugyanazok a szívdöglesztő csajozógépek, akik fiatalkorukban voltak. Hogy mi lesz a történet vége? Azt nem mondom el. Azt viszont igen, hogy ilyen poénáradatot legutóbb a Másnaposokban láttam, és talán a Felhangolvában. Hatalmas, kretén, néhol már-már abszurd poénok, olyanok, amilyeneket például a Terhes Társaságban vártam volna. A karakterek szerethetők, és bár a történet tényleg egyszerű, mint a faék, mégis közel érezzük magunkhoz, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sokunk fejében megfordult már valami hasonló: egy hét szabadság a másik nélkül. Hogy működik -e? Nézzétek meg a filmet, de úgysem kaptok rá választ, viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogtok szórakozni.
