Hosszas kihagyás után végre újra itt lehetek és írhatok nektek. Épp ezért egy remek filmet hoztam ma estére, hogy kárpótoljalak titeket a kimaradásért. Nem is húzom tovább az időt, inkább belekezdek.
Vegyes érzelmekkel ültem neki a filmnek. A cím, a szereplők és a történet alapján némi gyanakvás élt bennem, hogy jó lenne, ha jó lenne, de mégis csak egy átlag film lesz belőle. A másik oldalról viszont ott voltak ismerőseim véleményei, akiket teljesen lenyűgözött a film és annyira dicsérték, hogy nem tudtam hova tenni. Így utána jártam :)
És teljesen meglepődtem. A film percről percre, egyik cselekményszálról a másikra bontotta le előítéleteim falait. Egész addig, míg már nem maradt semmi akadály előtte és olyan mélységekig jutott el a lelkemben, amit nem gondoltam volna és alig akartam elhinni.
A Ryan Murphy rendezte - 140 perces - film konkrét cselekményéről nem érdemes hosszan írni. No nem azért, mert nem történik benne semmi. Épp ellenkezőleg, a történet rendíthetetlenül halad előre, céltudatosan és megállíthatatlanul. Főhősünk Liz Gilbert (Julia Roberts), akinek mindene meg van, amire egy nő vágyhat: karrier, pénz, siker, férj, csak egy valami hiányzik: az igazi boldogság, amit egyik sem ad meg neki. Maga sem tudja, hogy pontosan mire vágyik, de azzal tisztában van, hogy gyökeres változásra van szüksége. Így elválik férjétől és összepakolja a bőröndjét, hogy nekivágjon élete leghosszabb és legérdekesebb utazásának. Első állomása Olaszország, ahol megismerkedik az Európai kultúrával, az olasz nyelvvel és az evés valódi élvezetével. Ezt követően Indiába megy, ahol egy imaházban megtapasztalja és elsajátítja az ima erejét, és megismerkedik Richarddal (Richard Jenkins), akitől megtanulja ledobni a múlt terhét a válláról. Utazásának harmadik és egyben utolsó állomása Bali, ahol rátalál lelki vezetőjére, a belső békére és az igaz szerelemre.
Hol is tartottam korábban? Ott, hogy fölösleges ezt részletesebben leírnom nektek, mert sem így sem úgy nem adja vissza a leírt szó azt az érzést, amit maga a film vált ki a nézőből. Végig egy kettős utazásban van részünk: egyik oldalon utazunk egyik földrészről a másik, megismerkedünk a különböző országok más és más kultúrájával, népeivel, gasztronómiájával, úgy is mondhatnám ez a földi sík. Ezzel szemben a másikat nyugodtan nevezhetjük egy belső, lelki utazásnak, amit - az előzővel - ellentétben, mindenki másképp fog megélni, és megfoghatatlansága ellenére, igencsak valósnak érezhetjük.
A cikk végére érve jön a szokásos rész, hogy kinek ajánlom. Válaszom egyszerű: mindenkinek. Mindenkinek, aki hajlandó elfogadni azt, hogy az emberek lélekkel működnek. Azoknak, akik elégedettek az életükkel, és azoknak is, akik nem. Azoknak, akik hibákat követtek el, és jóvá akarják tenni, de nem tudják, hogy kezdjék el, és azoknak is, akik másoknak szeretnének megbocsátani, de képtelenek rá. Azoknak, akik keresik a szerelmet, és azoknak, akik a szerelem értelmét keresik. És ajánlom azoknak a keresőknek, akik mindenhol és mindenkiben keresik a boldogságot, kivéve egy helyet, egy személyt, ami a legfontosabb: önmagukban.
A cikk végére érve jön a szokásos rész, hogy kinek ajánlom. Válaszom egyszerű: mindenkinek. Mindenkinek, aki hajlandó elfogadni azt, hogy az emberek lélekkel működnek. Azoknak, akik elégedettek az életükkel, és azoknak is, akik nem. Azoknak, akik hibákat követtek el, és jóvá akarják tenni, de nem tudják, hogy kezdjék el, és azoknak is, akik másoknak szeretnének megbocsátani, de képtelenek rá. Azoknak, akik keresik a szerelmet, és azoknak, akik a szerelem értelmét keresik. És ajánlom azoknak a keresőknek, akik mindenhol és mindenkiben keresik a boldogságot, kivéve egy helyet, egy személyt, ami a legfontosabb: önmagukban.
