Így utólag azt mondom egy kellemes vigyorral az arcomon: gratula a castinghoz, remek páros alakított Robert és Zach, talán nincs még két olyan mostani színész, aki jobban csinálta volna. Lassan már szokásosnak mondható road movie-t kapunk a Terhes Társasággal: Peter (Downey) jól menő építész, épp készül haza várandós feleségéhez a szülésre, a repülőtér előtt azonban összefut a nem teljesen épelméjű Ethan-nel (Galifianakis), ezzel egy olyan folyamatot elindítva, aminek a végén megalázva és személyes irataitól, poggyászától megfosztva áll a repülőtéren, sőt, ráadásképp az összes járaton tiltólistára kerül. Mivel két nap alatt át kell szelnie az államokat, iratok nélkül pedig nem megy semmire egyedül, elfogadja az egyetlen szóba jöhető alternatívát: beül Ethan mellé az autóba és útnak indulnak. A kezdeti utálat aztán szép lassan megváltozik, ahogy hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kalandokba keverednek, mi pedig izgulhatunk: vajon sikerül időben megérkezniük?

Jó kis mozi volt. Semmi eget rengető, semmi világmegváltó, egy év múlva tán azt is elfelejtem, hogy ez a film egyáltalán létezik, de jól szórakoztam, jobban, mint a Másnaposok-on. Mivel -persze nem véletlenül- visszakanyarodtam ide, most akkor leszögezném, hogy teljesen felesleges bármilyen szinten is összehasonlítani a két filmet, mert teljesen más hangulatot, műfajt céloznak. Ez, a drámával meghintett vígjáték azért az én szívemhez sokkal közelebb áll, s bár jókat mosolyogtam rajta, Galifianakis-hoz fűződő érzelmeim alapvetően nem változtak.