Egy keményen végigdolgozott hét után ülök a Várda InterCity-n és hazafelé döcögök. Mit kéne csináljak? Aludni nem jó, meg kényelmetlen, meg vonaton amúgy se megy. Könyv nincs nálam, zenéhez meg nincs kedvem, Így kénytelen vagyok filmezésre adni a fejem. De mit nézzek? Valami jó kis pszicho-thriller? Ááá nem, az túlságosan figyelős, meg parázós. Kéne valami agyatlanság, amin sokat lehet röhögni és oldja a feszültséget. Amolyan "beszólós" film. Hát ezt választottam. Nézzük :)...
Megnéztem. Igaz, nem először, de vannak filmek, amelyek mit sem vesztenek a varázsukból, attól függetlenül, hogy hányszor tekintjük meg őket. Ezeket hívjuk "klasszikus" daraboknak. Torrente egy igazi klasszikus film. Eme jelzőt látván az ember óhatatlanul olyan nagyságokra gondol, mint az "Elfújta a szél", vagy épp "A Remény rabjai", de jelen esetben erről szó nincs. Messzemenően nem. Amennyiben az előző 2 alkotásra azt mondjuk, hogy híresek, akkor a Torrente az hírhedt. Vagyis sokan ismerik, de ahhoz, hogy a "szépségét" meglássuk, nem árt, ha egy görbe tükrön át nézzük. Hogy miért?
Mert Torrente paraszt, mint állat. Annyira, hogy a teret meggörbíti. Mert önző, mint állat. Annyira, hogy a saját anyját eladná egy jó kufircért.
Mi lehet ebben a szép? Hogy válhat egy ilyen mű klasszikussá?
Könnyen, mert ilyet még tényleg nem láttunk. Ez a film vagy azonnal megtetszik valakinek, vagy egy életre megutálja. Mert Torrente kimondja és megteszi mindazt, amit csak akar és amit gondol. Szókimondó, alkoholista, önző, kapzsi és iszonyat öntelt. És mindezt mások kárára teszi, a legnagyobb természetességgel. Egyszóval ennél antipatikusabb figurát nem könnyű találni. És mégis megérinti valamiért az embereket. Talán azért, mert ezek a tulajdonságok, kisebb nagyobb mértékben, mindannyiunkban ott vannak. A különbség csupán az, hogy ki mennyire uralja őket. Mennyire játszik rá a szerepére. A sok negatív tulajdonságát egyetlen dolog tartja össze: az őszintesége. Persze nem a hétköznapi, jó értelemben, mert Torrente akkor is őszinte, amikor hazudik (gyakorlatilag mindig). Ő önmagát adja mindenkinek, egy pillanatra sem hazudtol meg minket. Vállalja, hogy milyen és egy másodpercre sem tágít ettől. Talán épp ezért tekintenek rá sokan egyfajta "hősként". Mert bevállalja önmagát, még ha paraszt is, mint a szántóföld. 
A film története röviden a következő. Kedvenc anti-hősünk vígan éli szexista, rasszista, alkoholista és fasiszta mindennapjait Spanyolországban. Ja, és mellesleg rendőr. Egy lepukkant házban él az apjával, aki tolószékhez kötött és Torrente unszolására koldulásból keresi meg a pénzt, amit a fia alkoholra és kurvákra költ. Az idilli képet az új szomszédok zavarják meg. Vagyis Rafi, aki menő filmsztár akar lenni, de amúgy elég gyépés, és az unokanővére, Amparito, aki Rafi szerint egy mocskos ribanc, de Torrente szerint tisztának látszik. Ráadásul a közelben megnyílik egy kínai étterem, amiről kiderül, hogy kábítószer elosztó központ. Torrente úgy érzi, itt az ideje, hogy rendőri becsületét, hírnevét és Amparito csöcseit megszerezze. Sok sikert neki!Hát igen. Ez Torrente. Még egy fontos dolog. Csuja Imre őrületesen nagy szinkronja a végletekig fokozza a filmet, minden elismerésem, kitűnő munka.
Egy klasszikus idézettel búcsúzom:"Nem elég, hogy kurvák, még fizetni is kell értük"
