Megosztom

Kanadai film aránylag ritkán kerül terítékre -már ami engem illet- de erről az alkotásról egész jó hírek keringtek, így muszáj voltam meglesni. Megvallva őszintén, két apró dolgot leszámítva akár francia filmnek is simán elmenne, egyedül a rendőrautó, illetőleg a fuck you, mint egyetlen angol kifejezés rántott vissza a valóságba: itt bizony nem európai terméket sasolok. Az alapelgondolása egyébként remek, egy árva rossz szavam nem lehet rá, ellentétben a megvalósításra sajnos már nem csak dicsérő mondatokat tudok papírra vetni.

Történetünk főhőse Bruno Hamel (Claude Legault), jó hírő sebész, boldogan él feleségével és tündéri kislányával. Ám egy nap az idillnek vége szakad: a kis Jasmine-nak nyoma vész, s mire megtalálják, őt már brutálisan megerőszakolta és megölte egy pedofil, egy bizonyos Anthony Lemaire, akit nem sokkal később a rendőrség őrizetbe is vesz. Bruno azonban nem hagyja a szervekre a büntetés végrehajtást; miután mindent részletesen megtervez, elrabolja Lemaire-t és módszeresen megkínozza. A rendőrség mindent megtesz, hogy a hét nap letelte előtt megtalálják őket, megmentve ezzel Bruno-t mert ha igazat mondott, akkor egy hét múlva, pontosan a kislánya születésnapján megöli azt, aki tönkretette a családját. Kérdés persze, hogy Anthony kibírja e addig élve, míg eljön az idő.

Amiben a film egyik nagy erénye rejtezik, az az, hogy a kellő részeknél sokkoló képi világgal dolgozik, nem ismer tabut és ez valahol nagyon elmélyíti a -az egyébként sem egyszerű- téma komolyságát. Persze kérdés, hogy kinek mennyire gyomorforgató, amikor a kamera részletesen végigpásztáz egy megerőszakolt, megölt kislányon, de a kicsit betegebb lelkületűeknek igazi megváltás lesz majd a kínzássorozat, az igazi bosszú. Melyet szintén profin oldottak meg, akármennyire töröm a fejem, nem jut eszembe film, ahol ezt a témát ilyen igényesen feldolgozták volna. A hiba -ami nem is olyan kicsi- pedig itt csúszik a számításba: amennyire zseniális(ak) a kínzós rész(ek), legalább oly unalmas a töltelék, amiből rengeteg van, sokkal több, mint amennyit a sztori elbír. Nem kellett volna ebből egy majd két órás mozit csinálni, mert nincs ami kitöltse (vagyis lenne, de azt már nem merték meghúzni, hogy hatvan percig a szenvedést nézzük, nagy kár, nagyon nagy kár). Ennélfogva jó párszor volt olyan, hogy dühömben legszívesebben átpörgettem volna a vontatott perceket, amelyek semmi jelentőséggel nem bírtak, hisz a hangsúly végig a bosszún van, azon, hogy TE mit tennél, ha hasonló helyzetbe kerülnél. Ha jönne egy őrült, egy pedofil, aki megöli azt aki a legfontosabb a számodra: te mit tennél?