Oké, ez most az egyszerűsége ellenére is tetszett. Nem mondom, hogy a horrorok közt ez a csúcs, de a mostani vérszegény felhozatalban nálam megállta a helyét, még ha a film újranézés faktora a nullához közelít is. Mert valahol kicsit bárgyú film volt, valahol egy icipicit para, összességében -szerencséjére- kellően rövid, így az izgalmat fenntartotta, bár nem tördeltem a kezem, nem hánytam el magam: jól szórakoztam.
Az Ördög. Néha eljön közénk és megbünteti azokat, akik rászolgáltak. Ez is egy átlagos napnak indult, egy átlagos irodaházban, öt teljesen átlagos emberrel. Azonban a lift, amivel felfelé igyekeznek, egyszer csak megáll és többé nem mozdul. Aztán egy furcsa játék veszi kezdetét, amit pár néző követ csupán. De itt semmi sem a véletlen műve. A sorsok -bár a résztvevők erről nem tudnak- összefonódtak és a liftben előbb, vagy utóbb minden igazságra fény derül. Ki a gyilkos? Ki a megtestesült gonosz az öt közül? Örök talány maradhatna, de az ördög nem árul zsákbamacskát: ha eljön az ideje, felfedi kilétét.Kicsit lassan indul be a cselekmény, de még kellő időben ahhoz, hogy ne adjam fel idő előtt, ugyanakkor ha egyszer megkezdődik az érdemi rész, elég pörgősre kapcsolnak az események. Mint mondtam, összességében nem egy kimagasló alkotás, simán vállalható, azzal együtt, hogy a katarzis elmarad a végén. Hatalmas színészi alakításokra éppúgy ne készüljön senki, mint ahogy a milliós CGI effektek is kimaradtak; ez egy alacsony költségvetésű horror, jól összerakott sztorival. Apropó sztori: a forgatókönyv annak a z M. Night Shyamalan-nak köszönhető, akinek a nevéhez többek közt a Hatodik Érzék, vagy a Jelek kötődik, s akinél remélem, hogy kifelé tart a hullámvölgyből, amely a The Happening-el kezdődött és az Utolsó Léghajlítóval teljesedett ki. A Devil -még ha nem is ő rendezte- már azért erre utal.
