Géla Babluani író-rendező 2005-ös, azonos című filmjének remake-je került most terítékre. Az érdekesség az, hogy Babluani vitte vászonra ismét a történetet, mondjuk úgy, hogy kicsit több pénzből, kicsit nagyobb sztárokkal. A történet egyszerű, a recept is az, csupán arra kellett odafigyelni, hogy mindez együtt működjön is. Félig-meddig sikerült is ezt elérni, bár korántsem sikerült tökéletesre az összkép.
Adott egy srác, Vince (Sam Riley), aki bajban van. No, nem ő követett el bűnt, csak az élet érte utol: édesapja beteg, s a költségek miatt el kell árverezni a házukat, egy élet munkáját. Így aztán amikor egy véletlen lehetőség képbe kerül, Vince nem tétovázik: bár fogalma sincs arról, hogy mire vállalkozik, egyben biztos: egyetlen nap alatt kereshet annyi pénzt, amivel az összes problémája megoldódik. Fogja magát, és elindul élete kalandjára, ami korántsem úgy alakul, ahogy azt ő elképzelte volna.
Ugyanis egy kegyetlen játékba csöppen: Alig több, mint egy tucatnyi, akik megragadják az utolsó lehetőséget; egy halálos játék, amely egyszerűségénél fogva nem ismer kibúvót: ahogy peregnek az órák, úgy fogynak a jelöltek, s a végére csak egy maradhat. Igen, egy aki mindent visz.
Vajon Vince lesz a szerencsés tizenhármas? Vajon túléli?
Vajon Vince lesz a szerencsés tizenhármas? Vajon túléli?
Ironikus voltam persze, ezzel le is lőném a poént -ami sajnos nincs-. Pont ott tudunk fogást találni a mozin, ahol nem szabadna: a feszültségkeltéssel sajnos akadnak problémák. Hellyel-közzel -és többnyire- működik a dolog, sőt, simán fogyasztható a mozi, de semmi maradandót nem alkot. Persze öröm volt olyan színészeket látni újra, mint Statham, Rourke, és a lassan kedvenccé avanzsáló Zayas, Skarsgard, de ez még önmagában nem elég. Egyszeri élmények elmegy, ha nincs mást nézned, egyébként nyugodtan elkerülheted.