Elérkezett végre hozzánk is az első 3D-s számítógép adaptáció, ezzel valószínűleg nem túl sok embert lehetne moziba csábítani, de ha hozzátesszük, hogy a kaptár egy újabb részével van dolgunk azért már más a helyzet. Őszintén megvallva nem sokat játszottam a játékkal, én elsősorban a moziból ismerem a Resident Evil szériát, és meg kell, valljam az első részt én szerettem, egy ütős akcióban gazdag horror film volt, amit még ma is szívesen elő-elő veszek. Habár a későbbi részek számomra már nem ütötték meg az első rész utáni elvárásaimat, de azért azokat is valamilyen szinten élvezhető filmnek tartottam. A mostani negyedik rész esetében bevallom nem kicsit reménykedve ültem be, mivel nemhogy egy 3D-s moziról van szó (ami lássuk be nem egyszer csodákra képes egy rossz film esetében is, én így voltam a végső állomás negyedik részével, ami tényleg kizárólagosan 3D-ben volt élvezhető film), de mostani esetben az első részt rendező Paul W. S. Anderson is visszatér a rendezői székbe (habár íróként és producerként az eddigi részeknél is mindig közreműködött, most nem bízott semmit a véletlenre, hiszen mindegyik feladatot magára vállalta). A film megnézése után elég vegyes érzelmekkel távoztam a moziból. Egyrészt, mert kaptam egy nagyon látványos filmet (hogy ez mennyiben a 3D érdeme azt majd akkor tudom csak megmondani, ha láttam a filmet a térhatású technika nélkül, de az biztos, hogy vérben és golyókban nincs hiány), de érdemben azért nem kaptam többet egy átlagos szintű kaptár filmnél.
Nagy bánatomra a rendező nem sokat tett hozzá érdemben a filmhez, csak inkább elvett belőle, mert a film első bő negyed órájában szépen elkezdi kiradírozni azokat a részeket, amik az előzőek során a szériába bele ékelt, ezzel is behatárolva az irányát a filmnek. Valamint nagyon hiányoltam Spencer Locke-t a filmből lehetett volna kicsit több is belőle, de azt hiszem ez olyan egyéni szoc. problem… Továbbá úgy éreztem, hogy az első részhez képest kicsit túl nagy összeget kaphattak a megfilmesítéshez, mert már-már túlzásokba vitték a mutánsabbnál mutánsabb zombik meg miegyebek szerepeltetését (pl.: átlagos zombi csak amolyan díszletnek van az apokaliptikus háttérhez), nem beszélve az Umbrella Corporation esetében rendre megjelenő Mátrix feelingről. A színészekre amúgy konkrétan nem lehet, panasz hozzák az elvárásokat, újdonságnak kapunk egy Wentwoth Millert, akit sokan elsősorban talán a Szökés című sorozat Michaeljével tudnak azonosítani. Ő hivatott ebben a részben kicsit kiegyensúlyozni a női erőviszonyokat, mint tette azt az első részben Matt Addison, majd a további részekben Carlos Olivera. Ennek tudatában kijelenthetem, hogy láttam egy újabb folytatását a kaptárnak, ezúttal 3D-ben. Végezetül pedig lenne egy, olyan problémám, hogy imdb szerint a második rész óta nem látott Jill Valentine is visszatér ebben a részben. Aki megnézte a filmet, és látta valahol benne az legyen olyan rendes és mondja már meg hol szerepelt benne, én, ha addig élek se láttam benne sehol, pedig már előre örültem ennek a kis apropónak.
Nagy bánatomra a rendező nem sokat tett hozzá érdemben a filmhez, csak inkább elvett belőle, mert a film első bő negyed órájában szépen elkezdi kiradírozni azokat a részeket, amik az előzőek során a szériába bele ékelt, ezzel is behatárolva az irányát a filmnek. Valamint nagyon hiányoltam Spencer Locke-t a filmből lehetett volna kicsit több is belőle, de azt hiszem ez olyan egyéni szoc. problem… Továbbá úgy éreztem, hogy az első részhez képest kicsit túl nagy összeget kaphattak a megfilmesítéshez, mert már-már túlzásokba vitték a mutánsabbnál mutánsabb zombik meg miegyebek szerepeltetését (pl.: átlagos zombi csak amolyan díszletnek van az apokaliptikus háttérhez), nem beszélve az Umbrella Corporation esetében rendre megjelenő Mátrix feelingről. A színészekre amúgy konkrétan nem lehet, panasz hozzák az elvárásokat, újdonságnak kapunk egy Wentwoth Millert, akit sokan elsősorban talán a Szökés című sorozat Michaeljével tudnak azonosítani. Ő hivatott ebben a részben kicsit kiegyensúlyozni a női erőviszonyokat, mint tette azt az első részben Matt Addison, majd a további részekben Carlos Olivera. Ennek tudatában kijelenthetem, hogy láttam egy újabb folytatását a kaptárnak, ezúttal 3D-ben. Végezetül pedig lenne egy, olyan problémám, hogy imdb szerint a második rész óta nem látott Jill Valentine is visszatér ebben a részben. Aki megnézte a filmet, és látta valahol benne az legyen olyan rendes és mondja már meg hol szerepelt benne, én, ha addig élek se láttam benne sehol, pedig már előre örültem ennek a kis apropónak.
A történet ott folytatódik ahol az előző rész abba maradt. A kopár nevadai sivatagból, Alice ígéretéhez híven tesz egy kis kiruccanást a Japán fővárosba, Tokióba, itt megismerhetjük Albert Weskert a Védernyő Vállalat fejét, aki mellett természetesen Alice is csak egy jól felfegyverzett Barbie babának tűnik, vagy még annak se. Az ezt követő kis háborús események után a történet átkerül a romos Los Angelesbe (ami már nem annyira az angyalok mintsem inkább a zombik városa…), azon belül is egy börtönbe, ahová is Alice az előző részben repülőre szállt barátai keresése közben keveredik. Az események főbb vonala itt játszódik le, a szokásosan felépített szisztéma szerint, (anélkül, hogy bármit is előre lelőnék): túlélők, zombik (vagy valami nagyon hasonlók), golyózápor, menekülés, még több zombi (vagy valami nagyon hasonló), és természetesen még több aprítás, ami közben van vér is, meg rendesen fogyatkozó túlélő szám is. Mindeközben pedig a főszereplők feje felett továbbra is ott az Umbrella Corporation. Szóval jöhet az ötödik rész!
Egy átlagos 3D technikával felturbózott kaptár filmmel van dolgunk. Akinek az előzőek tetszettek, az most sem fog nagyot csalódni, én az előző résszel azonos szintű folytatásnak találtam. Aki türelmesebb az a betűk végignézése után kap egy kis plusz jelenetet, amit már végképp nem kellett volna beletenniük, így sem éreztem nagyon eltaláltnak a befejezést, de ez még garantáltan rátett egy lapáttal. Ami biztos, hogy ha élvezted a kaptár eddigi részeit, nyugodtan beülhetsz erre a filmre is nem fogsz csalódni.
Egy átlagos 3D technikával felturbózott kaptár filmmel van dolgunk. Akinek az előzőek tetszettek, az most sem fog nagyot csalódni, én az előző résszel azonos szintű folytatásnak találtam. Aki türelmesebb az a betűk végignézése után kap egy kis plusz jelenetet, amit már végképp nem kellett volna beletenniük, így sem éreztem nagyon eltaláltnak a befejezést, de ez még garantáltan rátett egy lapáttal. Ami biztos, hogy ha élvezted a kaptár eddigi részeit, nyugodtan beülhetsz erre a filmre is nem fogsz csalódni.
