Nem régiben a kezem közé akadt az Ashton Kutcher és Katherine Heigl nevével fémjelzett Killers, jobb péntek esti program híján felkészítettem magam a legrosszabbakra és leültem megnézni. Hiba volt. Ami a tömény másfél órában rám várt, arra nem sikerült kellően felkészülnöm. a filmben még feltűnik Tom Selleck (a maga gyönyörű és elmaradhatatlan bajuszával), továbbá Catherine O’Hara, de annyi szent, nem ez lesz pályájuk fénypontja, ennél azért már mindegyiküknek sikerült jobbat letenni az asztalra. A rendezői székbe Robert Luketic került. Gondolom, ezzel most sokat mondtam, pedig mennyi ehhez a témához közel álló, vagy ha úgy tetszik, hasonszőrű vígjáték fűződik a nevéhez, a legutóbb például az Ugly Truth - A csúf igazság, mondjuk ezt a filmjét én még pont szórakoztatónak találtam, de ez a mostani filmje eléggé félrecsúszott valahol. A színészek láthatóan nagyon jól szórakoztak. Én, mint néző ugyanezt sajnos nem tudtam a film alatt, után elmondani magamról. Maga a történet is meglehetősen primitív volt, teletűzdelve, olyan váratlanabbnál váratlanabb poénokkal és fordulatokkal, amiket egyszerű józan ésszel is már legrosszabb esetben is fél órákkal előre meg tudunk jósolni, így kb. annyira lepődünk, meg mint stréber gyerek az ötösön…
Mint az eddigiekből is kitűnhetett, nem igazán ajánlanám senkinek se ezt a filmet, de aki elég bátor az lehet így is neki veselkedik, habár szerintem lehet ennél sokkal jobbakat is találni egy egyszerű kis esti kikapcsolódásra. Mert akarva-akaratlanul is a film nálam a Mr. és Mrs. Smith vonalat juttatta eszembe, de ami ott jól működött és jól össze volt rakva az itt nem működött csöppet sem és még csak jól összerakva sem volt. A filmben erőteljesen hangsúlyozott családi film hangulat is, de az is valahogy 1001 sebből vérzett, egy biztos én nem sok elvárással ültem le a film elé, de még azt a keveset sem kaptam meg.
