Rob Zombie-t lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tény, hogy a művészetek több ágában is nagy sikerrel kipróbálta már magát. Először zenéjével robbant be a köztudatba, ahol a klipek direktora általában ő maga volt. Nem sok kellett hát hozzá, hogy egy egész estés mozival is bepróbálkozzon. Debüt-filmje, az Ezer Halott Háza egy amolyan igényesen összerakott régi vágású horror, mely egy egész tűrhető folytatást is megélt. Majd a Halloween újragondolásával rombolta hírnevét két alkalommal is. Igaz, közben összedobott egy hangulatos kis fake előzetest a Tarantino-Rodriguez féle Grindhouse-hoz, ám ahhoz, hogy kicsit gatyába rázza elpazarolt tehetségét, szükség volt legújabb szösszenetére, El Superbeasto-ra.
A muzsikájával hatalmas sikereket elérő rendező, ezúttal a saját képregényét (igen, még olyanja is van neki) varázsolta rajzfilm köntösbe. Főhősünk, El Superbeasto, aki valaha sikeres pankrátorként tündökölt, most viszont hősként tölti ki megmaradt szabadidejét. Persze tudnunk kell róla, hogy nem éppen az a szuperhős alkat. Inkább érdeklik a nők, meg a kajálás, mint bárki megmentése. Ellentétben húgával, Suzi X-el, aki viszont komolyan veszi hős feladatait, a maga szőke cica-baba módján. Aztán itt van még nekünk Dr. Satan, aki ördögien gonosz terveit szövögeti a pokol mély bugyraiban, mert csak úgy válhat a világ urává, ha megszerzi a lányt, aki az ördög jegyét viseli magán, vagyis Velvet Von Black-et. Csakhogy hősünk, El Superbeasto is őrá pályázik, hisz, mint tudjuk, élete a pin@ körül forog, így hát segítségére siet Suzi X is, hogy együtt szálljanak szembe az elvetemült Dr. Satannal.
A szinkronhangokat remekül eltalálták. Tom Papa, mint az önelégült Superbeasto nagyon jó, akárcsak a rendező felesége, Sheri Moon Zombie, aki Suzi X hangját kölcsönzi a filmhez. Viszont az igazi nagyágyúk Paul Giamatti és Rosario Dawson. Mindkettejük hangja karakteres, melyekkel hihetetlen mértékben képesek játszani. Rosario Dawson karcos vinyákolása pedig felér egy simogatással a fülnek. További kellemes meglepetést szolgálhat még Danny Trejo, aki egy mellékszerep erejéig tűnik fel (legalábbis a hangja) a moziban. Amúgy a film pörög végig, a játékidő hihetetlenül tömörre sikeredett. Ahogy ellőttek egy poént, már kapjuk is a következőt. Bár megjegyezném, hogy humora eléggé ízléstelen és trágár, amiket én szeretek távolról elkerülni. Rob Zombie filmje mégis szórakoztatott. A rengeteg utaláson és fricskán nem keveset nevettem (többek között, saját filmjeire is reflektál). A mozi legjobb elemeként pedig kiemelném a náci zombikat, akik ahányszor megjelentek a képernyőn visítottam a röhögéstől, és úgy gondolom, ha ezt elérte a film nálam, akkor már megérte megtekintenem. Mellesleg a rajzokkal sincs semmi probléma; egyszerűek és lényegre törőek. A csajok dögösek, a horror klasszikusok karikatúrái pedig mind felismerhetően, de ugyanakkor nevetségesen köszönnek vissza.
A három évet és tíz millió dollárt felemésztő mozi amúgy egy vérbeli Rob Zombie-féle őrület, szóval akinek nem jöttek be a rendező eddigi munkái, jobb ha El Superbeasto kalandjait is messzire elkerülik, ám aki egy kicsi kis potenciát látott bennük, nyugodtan adhat neki egy esélyt. Nekem bejött.
