Amikor elkezdtek szállingózni az első infók, pláne az első trailer a Karate Kid-ről, akkor fenntartással fogadtam és néztem Jackie-t, mert sajnos ő sem vámpír, így lassacskán eljár felette az idő, és így közeledvén a hatvanhoz (56) már egyre kevésbé hihető hogy legyak mindenkit, ahogy tette azt húsz-harminc évvel ezelőtt. Hogy ez mennyire működik majd a remake-ben, azt látatlanban lehetetlen megjósolni, -hisz az eredetiben Pat Morita nagyjából ugyanolyan idős volt, mint most Jackie, mégis hihető volt az alakítása- annyi azonban látszik, hogy kedvenc karate mesterünk finoman elkezdett visszavenni, s ha ez egy tendencia kezdete, akkor azt mondom nagyon bölcsen tette. Van ugyan -rá jellemző- verekedés a filmben, de sokkal, de sokkal kevesebb, mint ahogy azt tőle megszokhattuk. Azt persze nehéz eldönteni, hogy a fent említett oknál fogva, avagy azért, mert ez egy gyerekfilm, mindenesetre eltalálták az egyensúlyt. Mert igen, ez egy gyerekfilm, az imdb pontszám is ennek tudható be, valószínűleg a szavazók nagy része keserű szájízzel távozott a moziból, holott kategóriájában ez egy nagyszerű alkotás.
Bob Ho (Jackie Chan) titkosügynök, kém, szakmája legjobbja. Azonban szerelméért Gillian-ért (Amber Valletta) kész feladni hivatását és nyugdíjba vonulni. Számítását csupán két dolog húzza keresztbe: egyrészt régi ellensége Poldark, akit cseppet sem izgat Bob nyugdíjazása, másfelől Gillian három gyermeke, akiknek eszük ágában sincs nevelőapát fogadni a családba, s ennek érdekében semmitől nem riadnak vissza. Míg az első probléma aránylag könnyedén orvosolható, addig a három gyerkőc igencsak megkeseríti Bob életét, s minden eddiginél nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy megszerettesse magát velük.
Egy szó mint száz, a lényeg, hogy a helyére tegyük a filmet: családi mozi, főképp gyerekeknek. És igen, működik, Jackie csinált ennél sokkal rosszabb mozikat, továbbmegyek: mostanában nem láttam jobb gyerkőcmozit, amire egy csemetét simán el lehet vinni -na jó, meséket nem ér mondani-. Emellett persze jól szórakoztam rajta én is, simán fel is lehet röhögni rajta, de ne várjunk szokványos verekedős-bunyós mozit, mert ez nem az. De jó. Tényleg. A sztori pont annyi, amennyi kell, a gyerekek aranyosak, a főgonosz szerethetően ostoba. Hét pontot simán megér, úgy az erősebb fajtából. És szívből remélem, hogy ezt a vonalat követi majd Jackie és nem csinál magából viccet öregkorára.
