Az előzetest és a címet látva, kialakult bennem egy kép arról, hogy mit is várhatok ettől a filmtől. Egy igazi kemény filmre számítottam, amolyan egyszer nézhető öklözős, izzadós, nagy dumákkal teletömött fajtára, amilyen az Oroszlánszív is volt.
De sajnos a cím mást sugall, mint amiről valójában a film szól. Bunyót csak elvétve rejt, pedig a plakátot megnézve az ember nem ezt várná.
De sajnos a cím mást sugall, mint amiről valójában a film szól. Bunyót csak elvétve rejt, pedig a plakátot megnézve az ember nem ezt várná.
A New York-i utcai seftest, Shawn McArthur-t egy nap megpróbálják kirabolni, ám könnyedén leszereli támadóit. A rablást elrendelő és a környéket a kezében tartó Harvey Boarden tanúja lesz az eseményeknek, és úgy dönt, bevezeti a fiút az illegális utcai harcok világába. Shawn a pénz miatt belemegy a dologba, mígnem a két férfi között barátság alakul ki. Shawn, az utolsó nagy harc közeledtével a gyönyörű pincérlány, Zulay szívét igyekszik meghódítani, de lehetőséget kap gyermekkori sérelmeit is orvosolni.
A film hihetetlenül sablonos. A már meglévő hasonszőrű társaiból építkezik, és semmi eredetit nem próbáltak beleerőszakolni. Terrence Howard nem hinném, hogy bármit is készült volna szerepére, kisujjból rázza ki azt. Nagyon szürke, pedig már nem egyszer bizonyította rátermettségét. Channing Tatum ugyanolyan felejthető, mint az összes többi filmjében. Pozitívumként talán az utcai harcok realitását tudnám kiemelni, de ezekből igen keveset kapunk. Pedig szerintem egy ilyen film esetében ez nem egy elhanyagolható elem. Ha valami hasonló mozira vágyok, inkább választom a Rockyt, vagy Van Damme tökéletesen kidolgozott farpofáit. Újabb alkotások közül pedig inkább ajánlanám a Never Back Down-t. Azt kell mondjam, a Bunyót az első menetben kiütné bármelyik társa.
