A Spílerrel, újult erővel visszatérő Guy Ritchie egy újabb, ámulatba ejtő és igényes mozival szórakoztat minket. Ezúttal Sir Arthut Conan Doyle kedvenc mesterdetektívéhez fordult segítségért. Sherlock Holmes-t ilyen formában még nem láthattuk, de attól tartok, hogy másmilyenben már nem is nagyon fogjuk.
A híres/hírhedt Sherlock Holmes, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete egyik legnagyobb problémájával kerül szembe. Ő és hű társa, dr. Watson Lord Blackwood nyomába erednek, hogy időben leleplezzék, mielőtt veszélybe kerül maga az egész Brit birodalom.
A jól kimért, többnyire angol úriembereket, ezúttal Robert Downey Jr. váltja fel, hitelesen, a brit akcentust remekül elsajátítva. Jude Law elegáns és megfontolt, amilyennek Dr. Watson-nak lennie kell. De igazából egyik színészre sem lehet panasz. A tizenkilencedik századi London hitelesen jelenik meg, és a rendező stílusjegyei is fellelhetőek a filmben (gyors vágások, bunyók). Guy Ritchie egyre inkább kezd visszatalálni régi önmagához. Bár szerintem, még egy Blöffre, vagy Ravasz, Az agy…-ra nem lesz megint képes, de nem is igényeljük. Két ilyen filmmel a háta mögött nincs már mit bizonyítania.
Az alkotók persze egyértelműen franchise-ra tervezték Holmes úr kalandjait, és a 200 milliós amerikai bevétel után szerintem nincs is akadálya. Mi pedig várjuk a folytatásokat, hiszen kiemelkedően jó családi mozit tettek le elénk.
Az alkotók persze egyértelműen franchise-ra tervezték Holmes úr kalandjait, és a 200 milliós amerikai bevétel után szerintem nincs is akadálya. Mi pedig várjuk a folytatásokat, hiszen kiemelkedően jó családi mozit tettek le elénk.
