Rövid leszek, mert tipikusan az a film, amiről írni sem kellene, annyira adja magát. Ránézel a plakátra és tudod hogy mit kapsz. Nincsenek meglepetések, nem ejt át a palánkon, pontosan az lesz a feláldozott másfél órád eredménye, amire számítottál. Középszerű, lagymatag filmecske, amolyan igazi délutáni sziesztához való. Egy időben sokat gondolkodtam azon, hogy mi szükség van ezekre a mozikra, hisz alapvetően "nagy" sztárok játszanak benne, nem szól semmiről és még azt is elég gyengén adják elő. De úgy nézem az idő rám cáfolt, mert hónapról hónapra jönnek az újabbak, vegyük hát a soron következő klónt, a Páros Mellékhatást.
Főhőseink jelen esetben nyolcan vannak, igen, jól sejted, a cím is segít, négy párocskáról szól a történet. Jason (Jason Bateman) és Cinthya (Kristen Bell) a kimért házasok, mindent előre megterveznek, de a számításba egy kis hiba csúszik: nem sikeredik a gyermekáldás, bárhogyan is igyekeznek. Ez a kis malőr pedig a kapcsolatuk rovására megy és már a válást fontolgatják, mikor támad egy mentőötlet: el kell utazni az "Édenbe", minden trópusi szigetek legszebbikére, ahol a híres Marcel (Jean Reno) tart kapcsolatépítő tréninget pont az ilyen problémák megoldására, mint amivel Jasonék is küzdenek. Az utazás azonban túl drága, az egyetlen megoldás tehát az, ha igénybe veszik a "Pelikán csomagot", mely keretében négy párnak kell egyszerre utaznia. Jason így rábeszéli a barátaikat, hogy tartsanak velük. Dave (Vince Vaughn) és Ronnie (Malin Akerman), akik látszólag boldogan élnek, Joey (Jon Favreau) és Lucy (Kristin Davis), akik ki nem állhatják egymást és csak a lányuk kedvéért vannak együtt, valamint Shane (Faizone Love) és aktuális barátnője, akit jó ha két hete ismer, nos ők nyolcan nekivágnak életük kalandjának, ami nem egészen úgy sül el, ahogy azt előre tervezték...
Egy-két aranyköpést azért elejtenek a filmben, szóval tudtam rajta itt-ott mosolyogni, persze a poénokat főleg Favreau szállítja, neki ez valahogy benne van a vérében. Nem lett rosszabb a Páros Mellékhatás más, hasonszőrű társánál, de pozitív irányba sem lóg ki a sorból. Mint mondtam, azt kapod, amire számítasz és ez valahol pozitívum, kár hogy már az is elég kevés, amit előrevetít. A szomorú konzekvenciát pedig levontam: sajnos Jean Reno is öregszik.
