Tarantino neve mára egyet jelent a sikerfilmmel, no meg azzal, hogy valami különlegeset kap az egyszeri néző, hogyha beül a moziba, avagy otthon a televízió, számítógép elé. Pedig ha tüzetesebben megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azért láthatjuk, hogy ennél jóval árnyaltabb a kérdés. Nézzük először, hogy mely filmek is köthetők Quentin nevéhez -rendezőként-:
- Inglourious Basterds (2009)
- Death Proof (2007)
- Kill Bill: Vol. 2 (2004)
- Kill Bill: Vol. 1 (2003)
- Jackie Brown (1997)
- Four Rooms (1995) (segment "The Man from Hollywood")
- Pulp Fiction (1994)
- Reservoir Dogs (1992)
- My Best Friend's Birthday (1987)
Ezek közül a -legelsőt leszámítva- mindhez volt szerencsém (és igen, innen most kimaradt a Sin City, meg az egyéb 3 perces rendezések), s véleményem szerint a Jackie Brown volt Tarantino utolsó jó mozija, bár már az sem közelítette meg a Ponyvaregény, vagy a Kutyaszorítóban minőségét, de önmagában egy nagyon jól sikerült alkotás.Színvonalbeli mélyrepülése a Kill Bill-el kezdődött, ami aztán a Death Proof-ban teljesedett ki, így kíváncsian vártam hogy a Brigantyk helyrebillenti e azt a képet, ami egyre inkább kialakul bennem Tarantinoval kapcsolatban, miszerint a hype az ami sikeressé teszi a filmjeit.
A válaszom röviden: nem. Bár a Death Proof-nál azért jobb mozit szállított most, de középszerűnek is nehezen nevezhető. Sajnos eljutottunk oda, hogy bármilyen filmet is csinál Tarantino, ha az emberek meglátják a nevét, rohannak a moziba és istenítik -független attól hogy mit is láttak-.
A második világháborúban járunk, kis elhagyatott franciaországi hegyvidék, a kegyetlenségéről híres német tiszt, Hans Landa ezredes embereivel bujkáló zsidókra vadászik egy házban. Pár órás érdektelen eszmecsere után, -amit a bújtató házigazdával folytat-, sikeresen kiirtja a zsidó famíliát, akik a padló alatt leltek menedéket, kivéve a lány gyermeket, aki kihasználja a zavart és elmenekül. Ugrunk az időben, a lány mozitulajdonos a német megszállás alatt álló Párizsban, ahová beszivárognak a Brigantyk, a zsidó-amerikai németölő katonákból álló alakulat tagjai. A szálak összefonódnak és a tervek egyesülnek: a moziban kell megölni Hitlert, miközben a nácik hőséről forgatott film díszbemutatóját nézi.
Jórészt unalmas, vontatott, helyenként eszméletlen gagyi (Hitler a.k.a. gumibaba). Ha nem Tarantino film lett volna, nem nézem végig (no ez a hype), így azt mondom, soha többé. Gyenge eresztés, majd minden tekintetben, bár az akciórészek nagyon jól összerakottak, de sajnos iszonyat kevés van belőlük (leszámítva a mozis részt, az maga a borzalom). Egyszer úgy fogalmaztam, -ha jól rémlik- hogy ha Tarantino telefosna egy vödröt és szétkenné a vásznon, az is kasszasiker lenne. Hát úgy nézem nem tévedtem sokat.
imdb
