Megérkezett Mel Gibson új filmje, hát nem csoda hogy vártam hogy csekkolhassam. Mert hogy új filmjében ő a főszereplő és nem rendezőként, avagy íróként tevékenykedett. Erre pediglen majd 7 évet kellett várni, hisz a Signs és a The Singing Detective volt az utolsó két, jelentősebb szereppel bíró filmje. Hangulatban is és alaptémában is egy kicsit (hogy miben nem, azt természetesen kifejtem) a Taken-re hajazó A sötétség határán ugyan nem robban a visszatérés bombájaként, de egy igen könnyen fogyasztható thriller-t gyártott le nekünk a stáb Martin Campbell vezetésével.
Thomas Craven (Mel Gibson) rendőr, az állomány megbecsült tagja, egyedül él otthonában, egyetlen gyermeke Emma (Bojana Novakovic) pedig végzős egyetemistaként nagyon ritkán látogatja. Mikor végre alkalom adódik rá hogy pár napra hazatérjen édesapjához a szülői házba, hirtelen rosszul lesz, s bár megpróbálja elmondani apjának hogy mi baja, a házból kilépve egy álarcos férfi közvetlen közelről kivégzi.
Míg szinte mindenki azt hiszi, hogy a bérgyilkos Thomas-ra vadászott, csak elhibázta a célpontját, a férfi rájön, hogy nem ő, hanem lánya volt eredetileg is az, akit meg akartak ölni. Magánnyomozásba kezd és ahogy saját módszerével egyre közelebb jut ahhoz, hogy kiderítse mi volt az a titok amiért Emmának az életével kellett fizetnie, rádöbben, hogy az összeesküvés jóval magasabb szinteket érint, mint ahogy azt ő elképzelte. Egyetlen gyermekének a halála azonban nem maradhat megtorlatlanul, kerül amibe kerül, Thomas bosszút áll.
Nos a legfőbb különbség a Taken-hez képest, hogy itt nem a lányt kell megmenteni, hanem a bosszún van a hangsúly. Hangulatában azonban engem rögtön arra emlékeztetett, ami nem egy rossz kezdés, hisz az Elrabolva egy jó mozi. Bár talán a Sötétség határán nem ér fel hozzá, mindenképpen ajánlható, rengeteg nálánál gyengébb film van, no meg ki tudja mikor látjuk Gibsont újra játszani...
