Röviden: közel sem annyira gáz, mint azt előre elképzeled. Sőt... Fanyalgásom ellenére itt-ott hangosan felröhögős, amit vígjátéknak relatíve rég nem sikerült elérni. Túlzásba azért nem esek, nem az évszázad legjobbja, de megállja a helyét.A történet persze mint a vasgolyó: adott két gyerekkori jó barát, az egyik hajtja a nőket, és a playboy a mindene, a másik pedig szüzességet fogad egész a házasságig. A barátnőjénél azonban betelik a pohár és kufircot akar, aminek nem is lenne akadálya, ha hősünk Eugene (Zach Cregger) nem esne le a lépcsőn és nem szenderedne jó mély, négy évig tartó álomba. Mikor magához tér, rádöbben, hogy nem csak a hite, hanem apja és barátnője is elhagyta, mi több, nyuszinak állt, és ő lett miss március...
Útra kel hát félnótás barátjával, hogy eljusson a Haffner villába, a rendes éves playboy partira. Útjukon megannyi kaland, kliséhegy, kirobbanó széklet és lebegő csöcs kíséri őket, mígnem elérik (?) céjukat...
Gyenge Euro-túra? Igen. Road movie, de azért mégsem. Erőltetett de mégsem. Jókat nevettem... de mégsem.
(Azért amikor a lotyó kiesik a buszból, ott sírtam)
konzekvencia: kacagtam, jólesett, nem untam, köszöntem. Még egyszer? Nem hinném.
