Lehet-e viccelni a betegséggel, illik-e egyáltalán? Pláne a rákkal. Egy magasabb cél érdekében talán megengedett, mely jelen esetben az ismeretlentől való félelem feloldása az emberekben. Mégpedig vígjátékba bujtatott dráma segítségével.

Végre egy film, amin lehet nevetni, mégis elgondolkodtat, felkavaró és megkapó.

Sajnos mindezt kicsit hullámzó teljesítménnyel éri el. Remek fogás, hogy a comedy és a dráma váltogatja egymást, elég időt és teret engedve az egyiknek, illetve a másiknak. Így annak a bizonyos mérlegnek a nyelve sem billen többnyire sehová.

Jonathan Levine rendező rendkívüli érzékkel találja el, mikor elég a sírásból, és rögtön valami poénnal húzza felfelé lecsüggedt szánkat. Természetesen a közhelyes beszólások tengernyi áradata itt is fellelhető, mint azt már az amerikai vígjátékokba megszokhattuk. Az alkotók részint próbálják megfogni a betegség nyújtotta helyzetkomikumokat. Már amennyire annak nevezhető a kemoterápia hatásai elől menekülve kopaszra borotvált fej, mégpedig a más testtájékokat fazonírozó hajvágóval.

Joseph-Gordon-Levitt (10 dolog, amit utálok benned, Beépülve, Eredet) jól hozza Adam komoly szerepét. Átéléssel játszik. Sokat fejlődött, mondhatni tanult a szakmáról a tinifilmek óta. Karakterének van jellemfejlődése, és ezt meg is mutatja. A barátját alakító Seth Rogen (Felkoppintva, Paul), szintén hitelesen játszik. Kyle szerepében remekül támogatja barátját. Bár néha sok belőle, a film végére mégis világossá válik, hogy miért volt oly idegesítően túlbuzgó. Az persze kicsit erős, amikor rákos barátjával akar csajozni, de ennek ellenére, vagy pont ezek miatt, mégis szerethető figura. Ez a szerepkör viszont a legkevésbé sem mondható el Adam barátnőjéről. Bryce Dallas Howard (A falu, Manderlay, Ahogy tetszik) Rachaelként olyannyira idegesítő szerepet kapott, hogy az ember végig azért drukkol, hagyja már el Adam, mert így nekünk is nyugtunk lesz tőle. Persze ez a karakter „hibája”. Bryce viszont hozza a rá osztott negatív szerepet, mégpedig hatásosan – nem véletlen, hogy főként thriller és dráma szerepel a filmjei között.

A pozitív női karaktert Anna Kendrick alakítja Adam pszichiátereként. Az esetlenke, kezdő, disszertációját író pszichiáter szépen lassan belopja magát a nézők, és nem utolsó sorban a mindössze harmadik páciense, Adam szívébe. Pont a csetlő-botló, rendetlen, valamint kissé zűrös orvos szerepkörrel veszi le a lábáról a komoly betegség ellen harcoló rádióst. Eleinte még tiszteletben tartva az orvos-páciens viszonyt, majd a végén mindezt felrúgva beteljesítve a kapcsolatot.

A sztori alapvetően Will Reiser, televíziós producer betegségét dolgozza fel. Meglepően őszintén beszél a rák, és annak kezelésének folyamatáról. Kerüli a sablonokat. Bemutatja a kemoterápia folyamatát, a kezdeti rosszullétektől, az egész éjszakát a WC fölött görnyedve töltő időszakon át, eljutva a füves sütik „jótékony” hatásáig. Megmutatva a sorstárs elvesztésének nehézségét, az azt követő megrendülést. Az idegösszeomlást. Majd a halállal szembenézést, és beletörődést.

Aki megnézi a Fifti-fiftit, annak nem kell majd csalódnia. Igazi dramedy-t kap a pénzéért. Ajánlom mindazoknak, akik többet szeretnének megtudni korunk „népbetegségéről”, és nem száraz dokumentumfilmekből okulva, hanem szórakozva. Nevetve, és sírva, mégpedig fifti-fifti arányban.


Fifti-fifti előzetes: