Nehéz, amikor egy nehéz filmről kell írni. Nem azért, mert a magyar ember ostoba és nem érti meg, nem érzi át, félre ne értsetek, korántsem erről van szó. Csupán azért nehéz, mert keserédes történetek, nyomasztó életutak, kilátástalan helyzetek tömkelege vár minket, ha kilépünk az utcára. Sőt, lehet, hogy ki se kell lépnünk, elég, ha otthon körülnézünk. Ezért mi, magyarok -tapasztalatom szerint- általában nem szeretjük még a vásznon is ezt nézni. Persze ez nem egy olyan történet, amely bárkivel, bármikor megeshet, pusztán csak nyomasztó, hideg és lélekölő. Egy lány története, aki keményebb, mint sok harcedzett férfi, egy lányé, aki félretesz mindent és vállal bármit; csak a családját menthesse.Ree (Jennifer Lawrence) a koraérett 17 éves lány óriási terhet cipel a vállán. Drogkészítő édesapja elhagyta, s rá vár a feladat, hogy a barátságtalan Ozark hegységben lévő tanyán valahogy eltartsa két kistestvérét és súlyos beteg anyját. Aztán amikor már azt hiszi, a dolgok nem fordulhatnak rosszabra, jön a lesújtó hír: apja tárgyalásáig csupán egy hét van hátra, a férfi azonban eltűnt; ha nem kerül elő időre, akkor az óvadék fejében lefoglalt birtokot elveszik a családtól, s ők földönfutók lesznek. Ree tehát elindul, hogy megkeresse apját, ez azonban korántsem egyszerű feladat: a kis közösségre sajátos szabályok vonatkoznak, amelyek a lányra éppúgy érvényesek. Minél jobban próbálja beleásni magát a kusza a történetbe, egyre inkább veszélybe sodorja magát és ezzel együtt testvéreit is. Senkiben sem bízhat, még nagybátyjában, Könnycseppben sem, a lány azonban nem adja fel; tudja mekkora a tét, így mindent megtesz, hogy a családot egyben tartsa.
Jennifer Lawrence hatalmasat alakít. Mondom ezt úgy, hogy van nekünk ugyebár egy Natalie Portman-ünk, aki abszolút favorit a kategóriában, mégis, ez az alig húsz éves lány viszi a hátán az egész filmet. A filmet, amely azér több sebből vérzik. Fáj ezt leírnom, mert bizonyos jelenetek, a zárás, még napokkal később is beugrottak, elgondolkodtattak, azzal együtt, hogy nehezemre esik ezt megtörtént eseményként kezelni (persze nem is állította senki, hogy az, csupán a valóságalapra próbáltam célozni). Valami nagyon hiányzik, valami nincs meg, valami nem volt az igazi. Könnyed, nyugodt tempójú mozi, ennek ellenére a karakterek sem kaptak túl nagy hangsúlyt, s a történet is gyengécske volt egy picit, vártam, vártam, vártam, de a katarzis elmaradt (félre értés ne essék, helyén kell kezelni a filmet, a műfajt, természetesen az ahhoz mért katarzisról beszélek). Őszintén szólva nem tudom volt e több potenciál ebben. Jennifer-t tényleg öröm volt nézni, a játéka elbűvölő és a képi világ is -önmagában- simán megér egy misét, ez azonban kevés az üdvösséghez, nem lehettem maradéktalanul elégedett. Mégsem tudom pontosan tárgyiasítani a problémát: egyszerűen ez így nem volt elég.
