Meglehetősen rögös utat járt be a Machete, mire végre mozivászonra került, de végül csak sikerült, s a B-mozi szerelmesei most örömünnepet tarthatnak: Rodriguez megint letette az asztalra azt, amit vállalt; a Machete nem okozott csalódást.
S a Machete nem okozott csalódást nekem sem, mert bevallom őszintén, tartottam attól, hogy túl bugyuta lesz, egy vérfürdő, amiben kilencven perc vér és elöl-hátul stáblista alkotja majd a felállást, de nem így lett. Persze nem mondom, hogy az évtized sztorija, de teljesen rendben van, mindamellett megmaradt az a "báj", ami átüt Rodriguez filmjein -mindamellett nekem még minidig a Terror Bolygó az etalon-.
Mindamellett, hogy Trejo végre kapott egy főszerepet -valljuk be: rég ideje volt már- Seagal is visszatért egy picit, nem beszélve a filmhez megnyert húzónevekről, gondoljunk csak Alba kisasszonyra, vagy Niro-ra, akik azért nem egy mondatos szerepet vállaltak, és -igen- jó volt Don Johnsont is újra látni.
A történetről túl sokat nem mondanék, hisz minek lőjem le a kevéske fordulatot, aki nagyon nem bír magával nézze meg a trailert, abból sok minden kiderül (van még aki nem látta?). A Robert Rodriguez filmekből lassan már elmaradhatatlan Michelle Rodriguez pedig dögösebb, mint eddig bármikor -már már dögösebb volt, mint Jessica Alba-, így eyecandyben sem szenvedünk hiányt.
Eddig és ne tovább a száraz tények, most jöjjön egy kis elégedett mosolygás: annak elleneré, hogy Trejo már idős egy ilyen figurához -igen, az, bármennyire is ügyesen leplezik a vágásokkal-, mindezt feledteti a személyiségéből áradó őszinte...nos hogy is fogalmazzak... mocsokság. Egyszerűen lehengerlő, kurvakemény, bár közel sem épül a film annyira a karakterére, mint azt mondjuk én vártam. Ez pedig azon oknál fogva örömteli, hogy Machete Cortez szállítja a cool részek legtöbbjét, de általában két-három szóval működik, ami persze bőven elegendő, hisz előbb utóbb mindenki rádöbben:
"they just fucked with the wrong mexican"
Bizony, ha a gépezet beindul, nincs megállás: öl, pusztít és romokba dönt, így mit is mondhatnék így a végére? Minden percét élveztem, de nem alkotott kitörölhetetlenül maradandót, nem kerül be a legnagyobbak közé -legalábbis nálam-. Újra és újra meg fogom nézni időnként, ezt már most borítékolhatom, s csak reménykedek benne, hogy látom még Trejot hasonló filmekben.
