Gyermekkorom legendái - 1. rész

szombat, február 27, 2010 Bejegyezte: jangamen
Bizonyára mindenkinek meg van a maga "kisgyerekként láttam ötvenszer" gyűjteménye, köztük azok, amiket a mai napig kívülről fúj és azok, amikből maximum egy-egy jelenet maradt meg, esetleg egy mondat vált családi szállóigévé. Ezekkel a filmekkel csupán egy baj van, most, közeledve ahhoz amikor már nosztalgiázni lehetne, vagy nem jut eszembe a címe, vagy beszerezhetetlen, vagy csak úgy egész egyszerűen fogalmam nincs róla hogy mi is volt az, de arra emlékszem hogy nagyon szerettem. Nos, a helyzet akkor válik -kevés kivételtől eltekintve- igazán elszomorítóvá, amikor valahogyan mégiscsak sikerül megszerezni régi kedvencünket, majd nagy lelkesedéssel újranézve megállapítjuk hogy ez bizony egy nagy határ ---- így felnőtt fejjel. Szemezgessünk hát a letűnt korok nagy klasszikusaiból, amik rám kiskoromban nagy hatással voltak.
2010.02.27 20:40

Hercules - Herkules a világ ura (1983)


Azt hiszem bátran fogalmazhatok úgy, hogy a legnehezebben megszerezhető gyermekkori kedvencem, ami egyben a legnagyobb csalódást okozta így utólag. Bár ha számításba veszem azt, hogy egy B (C?) kategóriájú filmről van szó és eredetileg is annak szánták, akkor tulajdonképpen egy rossz szavam nem lehet, csupán ma, 2010-ben ez egész egyszerűen annyira rossz, hogy nincs rá épeszű magyarázat hogy szerethettem ennyire. Pedig imádtam, ez nem kérdéses. Lou Ferrigno mint Herkules? Kitűnő választás, róla elhiszem, hogy kidob egy medvét a világűrbe (!), azonban ezzel ki is merült a pozitívumok sora. Mondanám hogy ha nem láttad, akkor nézd meg, de valószínűleg félúton elhánynád magad, ezzel együtt meggyaláznád gyermekkorom egyik ékkövét, úgyhogy azt tanácsolom ne. Ne nézd meg. Ízelítőnek itt egy (a) trailere, ha esetleg vagy annyira mazochista.
no meg itt egy imdb




Titánok Harca (1981) 

Nos a Titánok Harcát nem sikerült digitális formában megszereznem (szinkronosan), így eredeti nyelven néztem újra. Közel sem volt akkora csalódás, mint amire eredetileg számítottam, s meg kell mondjam, okkal volt ez gyermekkorom egyik meghatározó alkotása. Remek hangulatú mozi, melynek ugye most jön majd a folytatása remakje, 3D-ben, meg ami kell és szem-szájnak ingere...egy azonban biztos: nekem ez marad A Titánok harca. Van egyébként akinek nem ismerős? Csak úgy kíváncsiságból, mert ez mindig is érdekelt: vajon van átfedés és mindenkinek szinte ugyanazok voltak a gyerekkori "nagy filmek" (nem kizárt, hisz ne felejtsük, akkoriban a Dallas volt A sorozat. készpont.).
emerre egy imdb, alatta egy trailer...





The Barbarians - Barbár Fivérek (1987)

Abban szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy Peter Paul és David Paul szinte mindenki számára emlékezetes maradt -valamelyik filmjükből-, nekem a Barbár Fivérek volt a sorsdöntő, emlékszem, itt sajnáltam először -és utoljára- hogy nincs ikertestvérem. A film, sok hasonszőrű társával együtt a feledés homályába merült nálam, aztán nemrégiben összefutottam vele és akkor esett le, hogy jéé... én ezt láttam vagy százötvenszer. Mai szemmel is nézhető, de azért nem egy nagy durranás, nosztalgiázni viszont -annak akit érint persze- kitűnő.




folytatása következik...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...