HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)

Elhunyt Tony Curtis

csütörtök, szeptember 30, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Csütörtökön, 85 éves korában meghalt Tony Curtis, magyar származású színészlegenda, a Van aki forrón szereti, a Spartacus, A megbilincseltek, A siker édes illata című filmek, és a Minden lében két kanál című tévésorozat sztárja . A színész lánya Jamie Lee Curtis megerősítette a halálhírt, de nem szolgált további részletekkel. Tony Curtist A megbilincseltek című 1958-as filmért jelölték Oscar-díjra.
Tony Curtis Bernie Schwartzként született New Yorkban, 1925-ben, egy magyar zsidó házaspár, Emaunel és Helen Schwartz legidősebb fiaként. Keserű gyerekkora volt: a szülei örökké marták egymást, anyja verte, állandó pénzszűkében éltek és a világgazdasági válság idején annyira elszegényedtek, hogy öccsével, Juliusszal együtt a szülők rövid időre árvaházba is adták őket.
Curtis, hogy elmeneküljön a nyomasztó otthoni légkörtől, a második világháború alatt beállt a haditengerészethez. A hadsereg támogatását kihasználva drámaórákra járt és a zsidó színház tagjaként turnézni kezdett. Feltűnően szép férfi volt; hamar felfedezték maguknak a hollywoodi stúdiók és leszerződtek vele. A huszonhárom éves színész Burt Lancaster 1949-es filmjében, a Criss Cross-ban tűnt fel először, a névtelen dzsigoló szerepében.
(forrás: origo)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Machete (2010)

szerda, szeptember 29, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Meglehetősen rögös utat járt be a Machete, mire végre mozivászonra került, de végül csak sikerült, s a B-mozi szerelmesei most örömünnepet tarthatnak: Rodriguez megint letette az asztalra azt, amit vállalt; a Machete nem okozott csalódást.
S a Machete nem okozott csalódást nekem sem, mert bevallom őszintén, tartottam attól, hogy túl bugyuta lesz, egy vérfürdő, amiben kilencven perc vér és elöl-hátul stáblista alkotja majd a felállást, de nem így lett. Persze nem mondom, hogy az évtized sztorija, de teljesen rendben van, mindamellett megmaradt az a "báj", ami átüt Rodriguez filmjein -mindamellett nekem még minidig a Terror Bolygó az etalon-.
Mindamellett, hogy Trejo végre kapott egy főszerepet -valljuk be: rég ideje volt már- Seagal is visszatért egy picit, nem beszélve a filmhez megnyert húzónevekről, gondoljunk csak Alba kisasszonyra, vagy Niro-ra, akik azért nem egy mondatos szerepet vállaltak, és -igen- jó volt Don Johnsont is újra látni.
A történetről túl sokat nem mondanék, hisz minek lőjem le a kevéske fordulatot, aki nagyon nem bír magával nézze meg a trailert, abból sok minden kiderül (van még aki nem látta?). A Robert Rodriguez filmekből lassan már elmaradhatatlan Michelle Rodriguez pedig dögösebb, mint eddig bármikor -már már dögösebb volt, mint Jessica Alba-, így eyecandyben sem szenvedünk hiányt.
Eddig és ne tovább a száraz tények, most jöjjön egy kis elégedett mosolygás: annak elleneré, hogy Trejo már idős egy ilyen figurához -igen, az, bármennyire is ügyesen leplezik a vágásokkal-, mindezt feledteti a személyiségéből áradó őszinte...nos hogy is fogalmazzak... mocsokság. Egyszerűen lehengerlő, kurvakemény, bár közel sem épül a film annyira a karakterére, mint azt mondjuk én vártam. Ez pedig azon oknál fogva örömteli, hogy Machete Cortez szállítja a cool részek legtöbbjét, de általában két-három szóval működik, ami persze bőven elegendő, hisz előbb utóbb mindenki rádöbben:
"they just fucked with the wrong mexican"

Bizony, ha a gépezet beindul, nincs megállás: öl, pusztít és romokba dönt, így mit is mondhatnék így a végére? Minden percét élveztem, de nem alkotott kitörölhetetlenül maradandót, nem kerül be a legnagyobbak közé -legalábbis nálam-. Újra és újra meg fogom nézni időnként, ezt már most borítékolhatom, s csak reménykedek benne, hogy látom még Trejot hasonló filmekben.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The Other Guys - Pancser Police (2010)

szerda, szeptember 29, 2010 Bejegyezte: Negro69 Comments
Erre a filmre mondom, na, ez bejött, ritka kincsnek számít a mai film felhozatalban egy ilyen mű. Remekül egyensúlyoz az akció és vígjáték elemek között. Mind az idei akció film felhozatal tekintetében, mind a vígjátékok tekintetében nálam előkelő helyen szerepel. A filmet Adam McKay rendezte, a nevéhez több elég szórakoztató vígjáték köthető. Will Ferellel is már nem egyszer dolgozott együtt, és közös munkájukból született is jó film (Talladega Nights: The Ballad of Ricky Bobby), de most az Other Guys-al garantáltan magasra tették a mércét. Továbbá nagyon tetszett, hogy Mckaynek néhol sikerült a becsempészni egy-két helyre a régi vágású zsaru filmek hangulatvilágát, ezzel is sokat dobva a filmen.A két helyi szuper zsarut nagyon jól hozó Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson, egy normál akciófilmben tuti főszereplők lennének, de mivel elsősorban vígjátékról beszélünk a főszerepet egy habókosabb páros Mark Wahlberg és Will Ferrell játssza. A közöttük feszülő ellentétet nagyon jól sikerült kihasználni, és így Will Ferrelltől kapjuk elsősorban a poénokat, míg Mark Wahlberg, az állandó dühkitöréseivel a garantált akciókat hozza. A film bővelkedik zseniális poénokkal, nem kevés félelemmel várom, hogy ezeket, hogyan sikerül átmenteni szinkronba. Azt minden esetre kimerem jelenteni, hogy itt minden nagyon a helyén van egy ütős akció vígjátékhoz és sem a szereplőkre sem a rendezőre nem lehet panaszunk.Adott két helyi szuper zsaru, akik garantáltan minden ügyet megoldanak, még ha ehhez a fél várost romba is kell dönteni, de az események egy nem várt fordulatának következtében szükségessé válik egy új páros előteremtése, amire természetesen, majd az összes rendőr bepályázik. Többek között egy furcsa páros is, az egyikük egy igazi akta kukac, aki emiatt közkedvelt céltáblája a munkatársainak, továbbá a társa egy rendszeres dühkitörései miatt terápiára utalt lefokozott rendőr. A sors pedig úgy hozza, hogy egy nagyszabású ügy hullik az ölükbe, de lévén, hogy ők nem szuper zsaruk a megoldás sem lesz épp egyszerű, számukra így rengeteg poénon és akción keresztül jutunk el a végkifejletig.Ha egy pörgős akció filmre vágysz hatalmas poénokkal, vagy csak egy szórakoztató filmre, ezt mindenképpen meg kell nézned. Én mindenesetre, egy olyan filmet kaptam, amit még jó párszor elő fogok venni, mert itt a szórakozás maximálisan garantált.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Salt - Salt ügynök (2010)

hétfő, szeptember 27, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Idén, a nyári blockbusterek forgatagában rengeteg buta, ám annál látványosabb akciófilmmel (The A-Team, Knight and Day, The Losers) akadhatott össze a mozira éhes közönség. Ezeknek az egyszer-nézhető alkotásoknak a sorát gazdagítja Salt ügynök sztorija is, ami bár sok újdonságot nem tartogat, a történet adta kliséket mégis ügyesen képes felhasználni.
Evelyn Salt, a CIA egyik sokat látott ügynöke, épp munkaidejét letudva indulna haza, amikor „útját állja” egy orosz disszidens, azt állítva az ügynöknőről, hogy ő biza’ egy orosz kém. Salt elmenekül, nyomában a CIA legjobb embereivel, és egykori munkatársaival. A kérdés csak az, hogy miért menekül, ha ártatlan? Vagy valóban egy orosz kém volna?

A mozi első felében mindenképpen ügyes húzás volt, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, hogy akkor most bízhatunk-e hősnőnkben, avagy sem. De igazán nem a történet az, ami életben tartja só ügynök sztoriját. Inkább a látványosan megkomponált és ötletes akciójelenetek azok, amik miatt a film képes fenntartani a nézők érdeklődését. Meg aztán Jolie-nak (aki állítólag kaszkadőr nélkül dolgozott végig, és ezért jár neki egy hatalmas taps) különösen jól állnak ezek a szerepek, és ez megint sokat dob az összképen.
Mellesleg Philip Noyce rendező immáron másodszor instruálta Jolie-t, hisz a ’99-es Csontemberben már volt alkalmuk együtt dolgozni. Őszintén megvallva, az én tetszésemet már az előző munkájuk sem igazán nyerte el, ahogy a Salt sem tudott teljesen lenyűgözni. De azt semmiképp nem állítanám, hogy rossz volna, mert azért még pont beleesik a jó film kategóriájába. Pusztán csak nem nyújt többet az egyszeri szórakoztatásnál.
A látvány mellett, a mozi másik nagy pozitívumát számomra Liev Schrieber és a lengyel Daniel Olbrychski jelentette, akik nagyon jól hozták a rájuk bízott szerepüket.
Összességében a film egy pörgős és látványos tucat-akciómozi, gusztusosan tálalva, a még mindig lélegzetelállítóan gyönyörű Jolie-val a főszerepben. Senki ne várjon a Bourne sorozathoz méltó kémfilmet, mert annak szintjét nem képes hozni, mégis azt kell, hogy mondjam egyszer érdemes megnézni… legfőképp a nagy akciófanoknak és a Jolie rajongóknak.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

L' immortel - 22 Lövés (2010)

szombat, szeptember 25, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
A maffiából nincs kiszállás. Még akkor sem, ha történetesen a francia és nem az olasz bűnszervezetről van szó; a szabályok, legyenek azok bár íratlanok, ugyanazok. Valamikor a múlt század második felében három huszonéves srác halálig tartó barátságot fogad: aztán megölik Marseilles hírhedt vezérét, így elindulva a bűn útján, mígnem a csúcsra érnek: hárman irányítják a francia város maffiáját.
Charly Mattei (Jean Reno) közeledvén a hatvanhoz azonban inkább a családot választja: úgy dönt kiszáll és békésen éldegél kisfiával és második feleségével, mindamellett természetesen nagylányáról és haldokló volt párjáról sem feledkezik meg. A maffiából azonban nincs kiszállás. Három gondtalan év után Charly-t utoléri a végzete: hazafelé tartva a parkolóházban nyolc álarcos ráront és szabályosan kivégzik: 22 golyó fúródik a testébe. De nem hal bele. Küzd. Az életért, a gyermekeiért. Bál a jobb keze már sosem lesz a régi, felépül, s táplálva a reményt, hogy talán megadatik nekik a boldog élet, lemond a bosszúról. Ez azonban nem ilyen egyszerű: ha őt nem sikerült megölni, ott kezdik ki, ahol a legjobban fáj: a szeretteinél. Amikor halálra kínozzák egy régi barátját Maleket, Charly elfogadja az lekerülhetetlent: szembe kell szállnia azzal, akitől sosem várta volna, hogy elárulja.
Így, a film után persze felmerül a kérdés: miért nem csinált Reno több ilyen filmet, hisz annyira jól áll neki a szerep. Még mindig. Amellett, hogy az egyik kedvencem, nem érdemes túl sokat töprengnem ezen, inkább leírom: iszonyatosan összerakták a filmet. Nincs üresjárat, nincs logikátlanság, nincsenek kényelmetlen párbeszédek; volt ellenben pár pillanat, amikor az állam koppant a padlón és kicsit szomorúan konstatáltam: a 62. életévében járó mestertől lehet, hogy nem sok hasonlót láthatunk majd.

Olyan hatást ért el, amire legutóbb a Harry Brown volt képes, azóta semmi. Kötelező ez azoknak, akik... nem, is: ez kötelező mindenkinek. Az imdb pontszám persze senkit ne riasszon el, mégiscsak európai filmről van szó, csodát nem szabad várni. Szinte hibátlan mozi, melyet az élet írt: a megtört eseményre épülő film alapját a marseilles-i maffia egy 1977-es esete szolgáltatja.

Október 7-től a mozikban. Ha teheted menj el és nézd meg. Garantálom, hogy nem fogod megbánni.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Nine Dead - Kilenc Halott (2010)

péntek, szeptember 24, 2010 Bejegyezte: Negro69 Comments
Merő véletlenségből futottam bele ebbe a filmbe, és egy első látszatra, egész korrektnek tűnő tartalom és számomra tetszetős plakát után vállaltam is a film megnézését. Nagy vonalakban nem árt tudni, egy kezdő forgatókönyv író és egy elsőfilmes rendező munkájával van dolgunk. A főbb szerepek Melissa Joan Hart és William Lee Scott nevével vannak fémjelezve, akiket lássuk be koránt sem nevezhetünk húzóneveknek. Melissa Joan Hart istenigazából, csak a Sabrina, a tiniboszorkány című sorozat címszerepéből ismerhető, míg William Lee Scott nekem nem nagyon mondott semmit. Kicsit utána nézve azért látható feltűnt pár nagyobb alkotásban (Pearl Harbor …), de én személy szerint ettől függetlenül sem tudtam beilleszteni sehova. Mindenesetre láthattunk már ismeretlen alkotó gárdától is kiemelkedő filmet. Ez esetben sajnos nem ez a helyzet, ugyanis az alapvetően sok lehetőséget rejtő történet már a forgatókönyvnél elcsúszik. Gyakran vontatottak és szájba rágósak a párbeszédek, van úgy hogy teljesen feleslegesek is, továbbá a legnagyobb problémát nekem a befejezés okozta amit eléggé összecsapottnak éreztem. A rendezés viszonylag korrektül le van vezényelve, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A szereplők pedig hozzák a tőlük várható szintet. Egyedül talán Lawrence Turner (Coogan) játéka, amit jobbnak találtam a többiekénél.Adott 9 különböző ember van közöttük angolul nem beszélő bevándorló, bár tulajdonos, gengszter, tolvaj, ex-elítélt, jogász, könyvelő, rendőr és egy pap. Elrablásuk után egy szobában térnek magukhoz megbilincselve, a fogvatartójuk pedig közli velük, hogy mindannyian egy közös okból kifolyólag lettek elrabolva. Továbbá, hogy tíz percenként meg fog ölni közülük egyet egészen addig, míg rá nem jönnek mért hurcolták el őket, továbbá mi a közös szál, ami összeköti őket és ezzel kezdetét veszi a versenyfutás az idővel.Egy estés szórakozásnak nem rossz, végül is vannak kimondottan élvezhető részei, ha túl tudunk jutni a vontatottabb részeknél, de persze az utolsó fél óra majdhogynem lenullázta nálam a film kevés kis érdemét is. Alapvetően egy olyan filmet kaptam, amit a kereskedelmi csatornák esti műsor szórásában szoktak tucatszám ontani.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Pilot mustra: Nikita (2010)

péntek, szeptember 24, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Volt anno az 1990-es Luc Besson Nikita film Anne Parillaud főszereplésével, aztán jött a sorozat, 97-ben, az már talán sokaknak kimaradt, most a CW újra életet lehelt a sztoriba, Maggie Q pedig magára ölthette a profi gyilkos karakterét.

Összességében pedig nem sikerült rosszul a pilot, de valahogy pont azon a határon mozog, hogy nem tudtam eldönteni: akarom e látni a folytatást. Mert bár egy egész pofás cliffhangerrel ér véget az első epizód, erőteljesen felsejlik annak a lehetősége, hogy átmegy a széria egy amolyan egy rész / egy ügy típusú sorozattá, amiből köszönöm, én nem kérek. Az, hogy M.Q mennyire volt jó választás szintén elgondolkodtató: értem én, hogy egy nő is lehet kurvakemény, de azért itt mégis csak egy cirka 40 kilós épp nem anorexiás hölgyről van szó, s egyszer-egyszer azért kilógott a lóláb: cseppet hiteltelenek lettek az akciórészek, amik...

Amikből nem volt elég. Megint csak nehéz eldönteni: azért, mert ezt ilyennek szánják, vagy csupán mert megpróbálták felvezetni a sztorit. Oké, de ez belefért volna tíz percbe -és akkor talán sokat mondtam-: titkos ügynökség, bérgyilkosokat képeznek ki életfogytosokból / halálra ítéltekből. Nikita a legjobb, szembefordul a céggel. Ennyi. Persze sirámaim ellenére akár nagyon jó kis széria is kikerekedhet még ebből, hisz a CW nem szokta elspórolni az anyagot. Meglátjuk? Szerintem kap még egy pár résznyi esélyt.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Nem akarsz lemaradni semmiről? Iratkozz fel RSS-re!

kedd, szeptember 21, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Érdekelnek a legújabb kritikák? Első kézből akarod hallani a legújabb híreket? Iratkozz fel RSS csatornánkra (feedburner), hogy ne maradj le semmiről!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

A The King's Speech nyerte el a Torontói Filmfesztivál fődíját

hétfő, szeptember 20, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
A The King's Speech nyerte el a Torontói Filmfesztivál fődíját, amelyet a sokkal rangosabb elismerésnek számító Oscar-díj előszobájának tartanak. A helyi idő szerint vasárnap tartott díjkiosztó gálán jelentették be, hogy a The King-s Speech nyerte el a 35. évébe lépett filmmustra legkomolyabb elismerését, a közönségdíjat. A torontói filmfesztiválon nincs hivatalos verseny, sem zsűri. A Tom Hooper rendezte alkotás a dadogó VI. György brit uralkodó portréját mutatja be, kritikus éllel. Az uralkodót Colin Firth, beszédtanárát pedig Geoffrey Rush alakítja. Az elmúlt években a Torontói Filmfesztivál közönségdíját elnyert alkotások közül a Gettómilliomost, Az amerikai szépséget és az Ütközéseket később Oscar-díjjal jutalmazták.
(MTI)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Sammy's Avonturen: De geheime doorgang - Sammy Nagy Kalandja: A titkos átjáró (2010)

vasárnap, szeptember 19, 2010 Bejegyezte: Negro69 Comments
Elérkezettnek találtam az időt egy kis vasárnapi matinéra, és mivel elég 3D függő is vagyok, így nem volt kérdéses melyik filmmel ünneplem meg az idei mozi ünnepet. Premier előtt került vetítésre Sammy nagy kalandja és igen, ahogy fentebb a cím is mutatja ezúttal nem egy amerikai mesével, hanem egy európaival, pontosabban egy belga mesével van dolgunk. Mindenesetre az eredeti hangok között találunk pár nagyobb nevet is, mint pl.: Tim Curry, Anthony Anderson vagy épp Melanie Griffith, de a magyar szinkronra sem lehet semmi panasz. Ennek tudatában én egy színvonalas kis kikapcsolódásra számítva dőltem hátra a székben, de negyedóra se kellett hozzá, hogy azt se tudjam hova kapjam a fejem, mert egy elképesztő látványvilágú és színvonalú mesével volt dolgom, ami messze túlszárnyalta az elvárásaimat. Továbbá bátorkodom a rengeteg 3Dben megnézett filmből kiindulva kijelenteni, hogy ritkaság számba mennek azok a térhatású művek, amik maximálisan kihasználják a 3d dimenzió nyújtotta lehetőségeket (tisztelet természetesen a kivételeknek), mindenesetre ez a mese garantáltan felülmúlta sok azonos technikával készült elődjét.Természetesen itt most nem kell Pixar-i mélységek után kutatnunk, mert jelenesetben a mű elsősorban a fiatalabb korosztály számára készült, de az intenzív képek és látványvilág garantáltan a vászonhoz szegezi az idősebb korosztályt is. A másik nagy pozitívumot a történet kibontásában találtam, mert az alapvetően egyszerű történet menetet nagyon sikeresen építik fel (elég sok hasonlóságot találni a Némó nyomában című rajzfilmmel, csak ez esetben egy teknőc szemszögéből nézzük a vízi világot), minden esetre nagyon jól adagolták az izgalmas, humoros vagy éppen érzelmesebb részeket. Természetesen, mint ilyen a fiatalabbaknak készült animáció nem mellőzheti az erkölcsi mondani valót sem, ezeket a történetben felbukkanó embereken keresztül kapjuk meg többnyire, amelynek a lényege a természet értékeinek, élővilágának a védelme lenne, (de a történet vitel azért nem erre van kihegyezve).A mesét, a kaliforniai tengerpart már idős 50 éves teknőse Sammy kezdi el mesélni, a történet természetesen 50 évvel ezelőtt veszi kezdetét mikor is ő megszületett. Innentől indulunk el egy teknős kalandos utazására, az eltelt fél évszázad alatt a kis Sammy sok kalandos utazás során lassan felnő, végigjárja, a világok óceánjait-tengereit vagy épp kalandos kitérőt tesz az egzotikus Amazonas vidékére, miközben célja eljutni a jeges tengerig (ez egy mese, szóval kicsit igazán el lehet rugaszkodni a valóságtól, meg ki tudja, lehet volt teknős, aki megpróbálta). Utazásai során természetesen barátokra lel, és megtalálja Shellyt is, akiben igaz társra is lel. Mindeközben pedig körülöttünk megelevenedik az óceánok élénk ezerszínű világa.
Én ezt a mesét bátran ajánlanám mindenkinek. Aki teheti, természetesen mindenképp 3D-ben nézze meg, mert garantáltan elképesztő látványban lesz része. Továbbá azoknak, akik szeretnek egy élvezetes és színvonalas rajzfilmmel mellett kikapcsolódni. Egy dolog biztos, én még jó párszor elő fogom venni, ha már elérhető lesz.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Killers - Bérgyilkosék (2010)

szombat, szeptember 18, 2010 Bejegyezte: Negro69 Comments
Nem régiben a kezem közé akadt az Ashton Kutcher és Katherine Heigl nevével fémjelzett Killers, jobb péntek esti program híján felkészítettem magam a legrosszabbakra és leültem megnézni. Hiba volt. Ami a tömény másfél órában rám várt, arra nem sikerült kellően felkészülnöm. a filmben még feltűnik Tom Selleck (a maga gyönyörű és elmaradhatatlan bajuszával), továbbá Catherine O’Hara, de annyi szent, nem ez lesz pályájuk fénypontja, ennél azért már mindegyiküknek sikerült jobbat letenni az asztalra. A rendezői székbe Robert Luketic került. Gondolom, ezzel most sokat mondtam, pedig mennyi ehhez a témához közel álló, vagy ha úgy tetszik, hasonszőrű vígjáték fűződik a nevéhez, a legutóbb például az Ugly Truth - A csúf igazság, mondjuk ezt a filmjét én még pont szórakoztatónak találtam, de ez a mostani filmje eléggé félrecsúszott valahol. A színészek láthatóan nagyon jól szórakoztak. Én, mint néző ugyanezt sajnos nem tudtam a film alatt, után elmondani magamról. Maga a történet is meglehetősen primitív volt, teletűzdelve, olyan váratlanabbnál váratlanabb poénokkal és fordulatokkal, amiket egyszerű józan ésszel is már legrosszabb esetben is fél órákkal előre meg tudunk jósolni, így kb. annyira lepődünk, meg mint stréber gyerek az ötösön…
A történet, mint már mondtam, rettenetesen primitív. Van egy rettenetesen jól képzett és rettenetesen profi bérgyilkos, aki kellemes kis tengerparti nyaralás közben elvégzi utolsó munkáját, mert fülig beleesik, egy csetlő-botló szőke bombázóba. Annak rendje módja szerint jön a családalapítgatás, unalmas munka, unalmas kertváros, unalmas barátok, már tényleg csak egy gyerek hiányzik nekik, hogy teljes legyen az összkép, ja és persze egy kis látogatás néha a lány kő gazdag családjánál, mert itt kérem az is van. Ha még eddig nem aludtunk be jön csak a java egy üzenet a régi megbízótól és egyik percről a másikra az unalmas szomszédokból, barátokból és munkatársakból profi gyilkoló gép válik és így a maradék felében a filmnek megkapjuk a hőn áhított akció kliséket is, mert mért ne, majd a végén a nagy és váratlan fordulat és kb. ennyi volt a film (és újabb elveszett másfél óra az életemből).
Mint az eddigiekből is kitűnhetett, nem igazán ajánlanám senkinek se ezt a filmet, de aki elég bátor az lehet így is neki veselkedik, habár szerintem lehet ennél sokkal jobbakat is találni egy egyszerű kis esti kikapcsolódásra. Mert akarva-akaratlanul is a film nálam a Mr. és Mrs. Smith vonalat juttatta eszembe, de ami ott jól működött és jól össze volt rakva az itt nem működött csöppet sem és még csak jól összerakva sem volt. A filmben erőteljesen hangsúlyozott családi film hangulat is, de az is valahogy 1001 sebből vérzett, egy biztos én nem sok elvárással ültem le a film elé, de még azt a keveset sem kaptam meg.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Látnod kell: Orosz Transformers

péntek, szeptember 17, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Végy két ráérős csávót, az utánozhatatlan keleti blokk hangulatot, egy csipet 3ds Max-ot, no meg egy kis After Effect-et és gyúrd össze. Ja igen, kell hozzá egy hónap szabadidő is, hogy meglegyen a 3 perc feliratokkal együtt. Awesome.


Transformers from repey815 on Vimeo.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Sacha Baron Cohen játsza Freddie Mercury-t

péntek, szeptember 17, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
A Reuters londoni hírügynökség közleménye alapján a "Bruno" és "Borat" filmek sztárja, Sacha Baron Cohen alakítja majd az 1991-ben elhunyt legendás énekest, a Queen egykori frontemberét, Freddie Mercury-t. Az egyelőre rendező nélkül álló dráma írója Peter Morgen.
Az egykori zenekar még élő három tagja aktívan rész vállalnak a film elkészültében, Brian May és Roger Taylor a zenei részek felügyeletét látják majd el.
A Quenn legjobb éveit feldolgozó mozi forgatása majd valamikor 2011-ben kezdődik.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Frozen (2010)

csütörtök, szeptember 16, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Nem vagyok aktív téli ember, így arról vajmi kevéssé tudok nyilatkozni, hogy a filmben közrejátszó véletlenek mennyire életszerűek, az viszont vitathatatlan, hogy az emberi mulasztás képes a legkülönösebb élet és vészhelyzetek megalkotására. Így járnak filmünk főszereplői is, a gyerekkori két jó barát Joe és Dan, illetőleg utóbbi barátnője Parker, amikor az aktív havas sportolásuk rémálomba csap át. Egy bagatell félreértés miatt ugyanis egy sífelvonón rekednek, méghozzá röpke öt napra, amikor is a kivárás ugye nem alternatíva, hisz mire a pálya újra kinyit, ők már rég kővé fagynak. Megindul hát az embert próbáló küszködés: legalább egyiküknek le kellene jutni és segítséget hívni; ez azonban korántsem ilyen egyszerű.
Bár -sajnos- azt nem mondhatom el, hogy elégedett voltam a mozival, az a sajnálatos tény -és ezt el kell fogadnunk, mielőtt nekilátunk a Frozennek-, hogy ebből a témából sokkal többet nem lehet kihozni. Van pár alternatíva, amivel az ember ilyen helyzetben megpróbálkozhat... és kész, a kilencven percet ez sajna nem tölti ki, így kényelmetlen és legtöbbször hosszú percekig tartó érdektelen párbeszédeket hallgathatunk otthon hagyott kiskutyáról és magolandó telefonszámokról, az érdemi rész, amikor úgy igazán izzad a néző tenyere simán belefért volna 30-40 percbe.
A legizgalmasabb kérdés ami egy ilyen témájú filmnél felmerül a nézőben persze minidig az: én hogyan csinálnám? Nos, ha nem is a -szerintem- megfelelő sorrendben, de végigpróbálgatták azokat a menekülési útvonalakat, amik a rendelkezésre álltak, bár a kísérletek végkifejlete persze nagyjából borítékolható volt, adott pár kellemetlen pillanat. Csakúgy, ahogy adott pár kellemetlen kérdés is: három, értelmes fiatal, 2010-ben, tényleg elindul késő este síelni úgy, hogy egyiküknél sincs mobil? Komolyan tíz másodperc gondolkodás és fent eltöltött három óra után leugrasz cirka 10-15 méter magasból? Lehetne még sorolni a hasonló buktatókat -nem beszélve a farkasokról, de abba most nem mennék bele-, de inkább azt mondom: a készítők megtették amit tudtak, összerakták amennyire össze lehetett, sajnos ez ennyire volt elég, arra már nem, hogy tiszta szívből ajánlani merjem.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Justice League & JL: Unlimited (2001-2006)

szerda, szeptember 15, 2010 Bejegyezte: Admiralilles Comments
Amikor jangamen megkért, hogy járuljak valamivel a H.O.K.U.M. repertoárjához, örömmel vállaltam a felkérést és nem is tartott olyan sokáig rájönnöm, hogy miről is akarok írni. Például sokkal tovább gondolkodtam azon, hogy hol is kezdjem. Végül úgy döntöttem, hogy itt:

A két legnagyobb képregénykiadó Amerikában a Marvel és a DC. Rengeteg ikonikus figurát köszönhetünk nekik, mint például Pókember, Hulk, Megtorló (Marvel) vagy Superman, Batman, Flash (DC). Ezek a hősök általában egy világban léteznek, tehát egyértelmű volt ezek megalkotása után a következő lépés, miszerint miért ne találkozhatnának? Miért ne harcoljanak egymással, vagy együtt egy közös ellenség ellen? Az egyes szóló kalandokat követték a szuperhős csapatok, amiből a legkiemelkedőbb a Marvelnél a Bosszú Angyalai (Avangers) DC esetében pedig az Igazság Ligája (Justice League). És ahogy megszokhattuk, jöttek az adaptációk. Valamelyik hatalmas bukással és a rajongók felháborodásával zárult, mint például The Avangers: United They Stand. Viszont más próbálkozásnál egy rendes képregény geek bólint és annyit mond: „Na, ez egy rendes iparos munka lett!” Ilyen például az Igazság Ligája.
2001-től futott 2004-ig Amerikában a Justice League (továbbiakban JL), majd 2004-től 2006-ig ment a Justice League: Unlimited (továbbiakban JL:U). Ezek a rajzolók és elkészítési technikák aránylagos változatlansága ellenére mégis különböznek, leginkább a szerkezetet és tematikát tekintve. Először koncentráljunk a JL-re. Két évad készült, kétszer huszonhat epizód, két részes történetekkel, évadzárók és évadnyitók három részben. Ez a sorozat egy takaros kis csapatról szól: Superman, Wonderwoman (amazon hercegnő, erőre körülbelül Superman közelében), Green Lantern (A Zöld Lámpás, egy intergalaktikus rendőrség földi tagja egy erőtereket generáló gyűrűvel), HawkGirl (Idegen madárszárnyakkal és világító buzogánnyal), Flash (A Villám), Martian Manhunter (Alakváltó marslakó) és természetesen Batman, akit azért hagytam a végére, mert eleinte nagyon játssza a rá jellemző magányos figurát, de az első pár rész után teljes tag ő is. Az első részekben kapunk egy eredettörténetet, ahogyan egymásra találtak, megmentették a földet egy idegen inváziótól, majd kitalálták hogy együtt erősebbek és beköltöznek a főhadiszállásba, ami Batman űrállomása. Ez után jönnek a különböző földi és földön túli fenyegetések. Szupergonoszok szövetségei, újabb idegen inváziók, időutazás, alternatív dimenziók, képregényszerű nagyon kemény pózolások, lendületes akciók és banális szövegkönyvek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez egy rajzfilmsorozat, ami a Cartoonnetworkon futott szombat és vasárnap reggelente, tehát nem várhatunk el mindig kikezdhetetlen logikát és hibátlan eseménysorokat. A gyerekek sem teszik. Vegyük például azt, amikor egy katonára gránátot dobnak. A társa odasiet, épphogy lelöki a gránátot és odébb viszi a társát, ahelyett, hogy a gránátot hajítaná el. És ilyen átgondolatlan jelenetekből sajnos több is van. A hibák és célcsoport ellenére a készítőknek néhol mégis sikerült igazi mondandót csempészni a mesébe, filozófiai és morális kérdéseket fölvetniük. Ez leginkább A Better Word történetnél jön elő. Kezdetnek Superman megöli nemezisét, Lex Luthort, aki valahogy felküzdötte magát az ovális irodáig. Hamar rájövünk, hogy ez a Superman nem az a Superman. Egy párhuzamos világban járunk, ahol nincs bűnözés, nincsenek gyilkosságok, igaz, ennek meg van az ára, mivel az - immár - Igazság Urak egy rendőrállamot alakítottak ki. Ezt követően átnéznek a mi hőseinkhez is, hogy ott is „segítsenek”. Mi tudjuk, mi a jó nektek - ismerős? Meddig tart a hősök (erősek) hatásköre? Mit tehetnek meg és mit nem? Mi az ár, amit az emberiség kifizet a békéért? És ki állítja meg a dolgokat, ha néhányan átlépik azt a bizonyos határt. Summázhatjuk ezt úgy is, hogy: Ki őrzi az őrzőket?

És ez az egyik vonal, amire nagyban épít a JL:U, kevesebb kitérő és elszigetelt történet, inkább egy nagy az egész. Itt már igazán látszik, hogy volt tervük mindennel, valahova tart az egész és nem csak beemelnek egy fenyegetést, amit le kell nyomni.
Az Igazság Ligája ebben a sorozatban már intézményesül. Nagyobb űrállomás, emberi személyzet, transzporterek, egy seregnyi szuperhős és flottányi űrhajó. Ez már érthetően szemet szúr az átlagos halandóknak is, pláne amikor egy erőszakosan terjeszkedő idegen létformát az űrállomás lézerágyújával tartanak féken. Egyik emlékezetes jelenet Batman vitája Supermannel:
- Nem volt más választásunk.
- Így beszél egy igazi Igazság úr!
- Ugyan.
- Istenként ítélkezünk. Szupererős seregünkkel, orbitális halálsugárral. Az emberek jó okkal félnek. Az emberi fajnak esélye se lenne.

Majd elsötétül a szoba és megjelenik a tévében Lex Luthor kampányvideója.
Ami a legjobb, hogy erre a dilemmára nem kapunk választ, mert nincs is. Nem kapunk semmilyen félmegoldást, se hazafias monologizálást a gyengék védelméről. Ja, de. Az folyamatosan van. Nagyjából ez a vonal és az emberiség titkos ellentámadásáról szól az első két évad, a harmadik pedig egy liga-méretű szupergonosz tömörülés szárnypróbálgatásai. Ez a sok moralizálás után kifejezetten üdítő és tökéletes lezárást nyújt a szériának. Megszorongatják a barátainkat, de legalább lehet tudni, hogy kit kell ütni és hogy abba bele lehet adni az elfojtott szexuális feszültségtől kezdve a gyerekkori traumákig mindent.
Az epizódok feszesebbek, köszönhető annak, hogy itt egy sztori egy rész. Rengeteg új karakter és szépen levezetett jellemfejlődések, amik már-már a JL-nél is tetten érhetők voltak. Ez is egy olyan elem, amivel túlteljesítették a rajzfilm iránti elvárásokat. Ez leginkább HawkGirlnél figyelhető meg, aki kívül-belül hatalmas változáson megy át, kitaszított lesz a népe és a földlakók szemében is, újra meg kell találnia magát. Van egy epizód, ami effektíve arról szól, mintha le kéne lőnie a veszett kutyáját. Kitérnék végezetül Flasre, a csapat hülyegyerekére. Nála egy amolyan fordított jellemfejlődés figyelhető meg. Nem ő fejlődik. Mindig is egy bohóc marad, de valahogy egyre többen látják meg benne, hogy több annál, mint aminek látszik. Van néhány saját epizódja, fut például egy kört a médiával is. Az a képessége, hogy gyors, de nem csak gyorsan fut, mindent gyorsan csinál, például gyorsan gondolkodik. („Engedj el! Majd kigondolok valamit, mielőtt földetérek”) Van ideje jól dönteni. Ezért is ő a csapat lelkiismerete. És ha azt hinnénk, hogy a szaladgálásnak és a másodpercenként leadott száz öklösnek nincs különösebb harci kapacitása sebezhetetlen lényeknél, akkor ajánlanám mindenkinek a Divided we Fall című rész bunyójelenetét, Flash vs. Braniec Luthor. Nekem örökre legendás marad.

Amiért ajánlom ezt a sorozatot, az a DC univerzum megismerése, mintegy eszenciáját szívhatjuk magunkba. Egy nagyon jó kis áttekintése ez a hősöknek, gonosztevőknek, viszonyrendszereknek, eredeteknek és történeteknek, mivel az itteni események majdnem mindegyikénél egy megírt képregényes kaland szolgáltatta az alapot. Lehet, hogy egyben végignézve az egész sorozat picit sok, de ezért kell beosztani. Egy rész munka előtt és garantáltan másképp éljük át a tömegközlekedést, ahogy suhanunk az utcák mentén.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Resident Evil: After Life - A Kaptár: Túlvilág (2010)

szerda, szeptember 15, 2010 Bejegyezte: Negro69 Comments
Elérkezett végre hozzánk is az első 3D-s számítógép adaptáció, ezzel valószínűleg nem túl sok embert lehetne moziba csábítani, de ha hozzátesszük, hogy a kaptár egy újabb részével van dolgunk azért már más a helyzet. Őszintén megvallva nem sokat játszottam a játékkal, én elsősorban a moziból ismerem a Resident Evil szériát, és meg kell, valljam az első részt én szerettem, egy ütős akcióban gazdag horror film volt, amit még ma is szívesen elő-elő veszek. Habár a későbbi részek számomra már nem ütötték meg az első rész utáni elvárásaimat, de azért azokat is valamilyen szinten élvezhető filmnek tartottam. A mostani negyedik rész esetében bevallom nem kicsit reménykedve ültem be, mivel nemhogy egy 3D-s moziról van szó (ami lássuk be nem egyszer csodákra képes egy rossz film esetében is, én így voltam a végső állomás negyedik részével, ami tényleg kizárólagosan 3D-ben volt élvezhető film), de mostani esetben az első részt rendező Paul W. S. Anderson is visszatér a rendezői székbe (habár íróként és producerként az eddigi részeknél is mindig közreműködött, most nem bízott semmit a véletlenre, hiszen mindegyik feladatot magára vállalta). A film megnézése után elég vegyes érzelmekkel távoztam a moziból. Egyrészt, mert kaptam egy nagyon látványos filmet (hogy ez mennyiben a 3D érdeme azt majd akkor tudom csak megmondani, ha láttam a filmet a térhatású technika nélkül, de az biztos, hogy vérben és golyókban nincs hiány), de érdemben azért nem kaptam többet egy átlagos szintű kaptár filmnél.
Nagy bánatomra a rendező nem sokat tett hozzá érdemben a filmhez, csak inkább elvett belőle, mert a film első bő negyed órájában szépen elkezdi kiradírozni azokat a részeket, amik az előzőek során a szériába bele ékelt, ezzel is behatárolva az irányát a filmnek. Valamint nagyon hiányoltam Spencer Locke-t a filmből lehetett volna kicsit több is belőle, de azt hiszem ez olyan egyéni szoc. problem… Továbbá úgy éreztem, hogy az első részhez képest kicsit túl nagy összeget kaphattak a megfilmesítéshez, mert már-már túlzásokba vitték a mutánsabbnál mutánsabb zombik meg miegyebek szerepeltetését (pl.: átlagos zombi csak amolyan díszletnek van az apokaliptikus háttérhez), nem beszélve az Umbrella Corporation esetében rendre megjelenő Mátrix feelingről. A színészekre amúgy konkrétan nem lehet, panasz hozzák az elvárásokat, újdonságnak kapunk egy Wentwoth Millert, akit sokan elsősorban talán a Szökés című sorozat Michaeljével tudnak azonosítani. Ő hivatott ebben a részben kicsit kiegyensúlyozni a női erőviszonyokat, mint tette azt az első részben Matt Addison, majd a további részekben Carlos Olivera. Ennek tudatában kijelenthetem, hogy láttam egy újabb folytatását a kaptárnak, ezúttal 3D-ben. Végezetül pedig lenne egy, olyan problémám, hogy imdb szerint a második rész óta nem látott Jill Valentine is visszatér ebben a részben. Aki megnézte a filmet, és látta valahol benne az legyen olyan rendes és mondja már meg hol szerepelt benne, én, ha addig élek se láttam benne sehol, pedig már előre örültem ennek a kis apropónak.
A történet ott folytatódik ahol az előző rész abba maradt. A kopár nevadai sivatagból, Alice ígéretéhez híven tesz egy kis kiruccanást a Japán fővárosba, Tokióba, itt megismerhetjük Albert Weskert a Védernyő Vállalat fejét, aki mellett természetesen Alice is csak egy jól felfegyverzett Barbie babának tűnik, vagy még annak se. Az ezt követő kis háborús események után a történet átkerül a romos Los Angelesbe (ami már nem annyira az angyalok mintsem inkább a zombik városa…), azon belül is egy börtönbe, ahová is Alice az előző részben repülőre szállt barátai keresése közben keveredik. Az események főbb vonala itt játszódik le, a szokásosan felépített szisztéma szerint, (anélkül, hogy bármit is előre lelőnék): túlélők, zombik (vagy valami nagyon hasonlók), golyózápor, menekülés, még több zombi (vagy valami nagyon hasonló), és természetesen még több aprítás, ami közben van vér is, meg rendesen fogyatkozó túlélő szám is. Mindeközben pedig a főszereplők feje felett továbbra is ott az Umbrella Corporation. Szóval jöhet az ötödik rész!
Egy átlagos 3D technikával felturbózott kaptár filmmel van dolgunk. Akinek az előzőek tetszettek, az most sem fog nagyot csalódni, én az előző résszel azonos szintű folytatásnak találtam. Aki türelmesebb az a betűk végignézése után kap egy kis plusz jelenetet, amit már végképp nem kellett volna beletenniük, így sem éreztem nagyon eltaláltnak a befejezést, de ez még garantáltan rátett egy lapáttal. Ami biztos, hogy ha élvezted a kaptár eddigi részeit, nyugodtan beülhetsz erre a filmre is nem fogsz csalódni.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

News #2010.09.14.

kedd, szeptember 14, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
 - Úgy látszik, James Cameron nagyon rákapott a 3D ízére az Avatar óta, hisz 2012. áprilisára ígéri a Titanic és DiCaprio elsüllyedésének megható történetét, bizony 3D-ben.
 - A Törtetők producerei bejelentették, hogy a jövőre befejező évadhoz érkező sorozatból valószínűleg mozifilm is készül.
 - Guy Ritchie Brad Pittet szeretné leszerződtetni legújabb Sherlock Holmes mozijához a főgonosz szerepére.
 - Sam Worthington, a Titánok Harca sztárja nemrég bejelentette, hogy szívesen belebújna megint Marcus Wright karakterébe egy Terminator-előzménymozi erejéig.
 - Alfonso Caurón, az Ember Gyermeke rendezője, egy újabb sci-fit forgat, Gravity címmel, Robert Downey Jr.-al és Scarlett Johanssonnal a főszerepben. A film egy űrhajós történetét mutatná be, aki kinn ragad a világűrben... várjuk!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Martyrs - Mártírok (2008)

szombat, szeptember 11, 2010 Bejegyezte: ChYga Comments
Ami először megfogott a filmmel kapcsolatban, az egy nagyon csini plakát volt az utcán, aztán rákeresve fedeztem fel, hogy bizony ez a francia mozi egész jónak ígérkezik. Ugyan el kell ismernem egész mást kaptam, mint amit vártam, de nem kellett benne csalódnom. Egy fordulatokban és vérfürdőben gazdag, nem kis meglepetést okozó mozi a Martyrs.
A készítők nem sokat teketóriáztak, a mozi már az első, néhány perces felvezető után egyből belecsap a lecsóba. A mű elején megismerkedünk a még gyerek Lucie-vel, aki sikeresen megszökik fogvatartóitól, akik már közel egy éve kínozták őt. Ezt követően a sokkos állapotban lévő lány egy árvaotthonban találja magát, ahol az intézmény vezetői próbálnak némi információt kihúzni belőle, mindhiába. Lucie csak egy valakinek nyílik meg, Annának, akivel szoros barátságot kötnek az árvaház falai mögött. Majd tizenöt évvel később találkozunk ismét a két barátnővel, akik éppen Lucie egykori elrablóin szeretnének bosszút állni.
A történet ugyan elég alapanyaggal szolgálna egy izgalmas thrillerhez, vagy krimihez, és talán így elolvasva annak is tűnik, de senki ne számítson egy nyomozásokban gazdag, csavaros bosszúfilmre. A leírtak inkább csak a mozi egy részét tükrözik, pusztán azért nem megyek bele mélyebben a sztoriba, mert nem szeretnék spoilerezni. 
A filmet leginkább azoknak ajánlanám, akiknek bejön Eli Roth munkássága (Motel), a Fűrész sorozat, vagy épp különösen szereti a vérben és belekben fröcsögő trancsír mozikat. Hisz, ha mindössze kizárólag egy műre akaszthatnám rá a „csak erős idegzetűeknek” emblémát, az a Martyrs lenne. Hogy miért?
Először is talán azért, mert kevés olyan alkotásra emlékszem, ami ennyire rátelepedett volna a hangulatomra - egy Disney „remekműre” volt szükségem, hogy kicsit visszabillenjek az élők világába. Na de visszakanyarodva a filmhez, nem szabad csak úgy elmennünk mellette, mert itt azért jóval többről van szó holmi gyomorforgató torture movie-nál.
A film sok újdonságot nem tartogat az ember számára, hisz a Martyrs-hoz hasonló sztorival nem egyszer találkoztunk már, ahogy a benne felbukkanó karakterekkel is. Ami igazán lebilincselővé varázsolja a mozit az a már meglévő kliséknek az újszerű használata. A nevetséges Motellel ellentétben a Mártírok képes elérni azt, hogy felszisszenj egy-egy igazán megrázó jeleneten láttán, vagy ne adj isten, elrántsd a fejed. A fájdalom, melyet a karakterek átélnek, körülöleli a vásznat, átragasztva a nézőre azt. Igaz, ebben a remek alakítások is nagyban közrejátszanak; Mylène Jampanoï és Morjana Alaoui kiváló választás volt a két főhős szerepére. Képesek élettel megtölteni a karaktereket, így téve még hitelesebbé a már alapvetően remekül megkomponált mozit. Kijelenthetjük: a franciák tudnak valamit e téren!
Viszont a feszültség ügyes adagolása és a feszes tempó ellenére (ami tényleg odaszögezi az ember tekintetét a képernyőre), mégsem tudnék újra leülni elé. Lehet, ezzel csak én vagyok így, de valahol túlságosan betegesnek és nyomasztónak találtam a mozit, akárcsak a Hills Have Eyes remake-jét, vagy az À l'intérieur-t. Viszont ha már valaki ráveszi magát a Martyrs megtekintésére, ne feledje megőrizni azt a három tényezőt (éjszaka, egyedül, sötétben), ami teljessé teszi a film hatását, mert ez bizony nem egy randi film.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

I Love You Phillip Morris (2009)

csütörtök, szeptember 09, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Alapvetően nem szeretem az igaz történeten alapuló mozikat -persze egy-kettő okozott már meglepetést, de nem ez a jellemző- és alapvetően nem szeretem a homoszexuális témájú mozikat sem. Ennek okán elég sokáig halogattam a nézést, amit most utólag egy icipicit szégyellek és sajnálok: Jim Carrey és Ewan McGregor hatalmasat alakít és minden percét élvezetessé tették a filmnek.
Mint ahogy az elején már említettem: igaz történetet dolgoz fel a film, méghozzá Steven Jay Russel (Jim Carrey), illetőleg szerelme, Phillip Morris (McGregor) sztoriját, méghozzá gyakorlatilag egy az egyben úgy, ahogy az megtörtént. Mivel kár lenne elspoilerkedni az élet által írt forgatókönyvet, így aki szeretné, az errefelé elolvashatja a lókötő életét, de még jobban jár, ha a másfél órás kikapcsolódást választja és megnézi a filmet. Mert biza hiába ültem le előítéletekkel telve, beszippantott a mozi, a történet és a két kiváló színész, akiket eddig is nagyon szerettem külön-külön, de itt.... nos mondjuk úgy: szép párost alakítottak.

Pár kikacsintás azért belefért a filmbe, aki követte -netán kimondottan kedvelte- Carrey eddigi munkásságát, annak lesz pár megmosolyogtató pillanat -főképp a leges legvége- úgy egyébként viszont nem nagyon fogunk kuncorászni: ez nem vígjáték, bár nem is dráma. Amolyan érdekes egyveleg, amilyen például a Mr. Nobody is: behatárolhatatlan műfajú, de iszonyat korrekten összerakott film, amely azért jóval nagyobbat üt, ha nem ismerjük az eredeti történéseket.
Carrey pedig stílust igyekszik váltani, bár néha-néha még felsejlik Ventura alakja, de minden filmjében egyre kevésbé: talán nem is baj, időben kell elfogadni az öregedést és ő ehhez túl jó. Mint ahogy most is az volt, mégis, valahogy végig az az érzésem volt -bár közel sem egyforma a játékidejük-, hogy Ewan egyszerűen csak jobb. Egy picit magasabb ligában játszik, a vérében van: egyszóval tényleg: egyszerűen csak zseniális.

Ahogy -és akkor álljon ez itt zárszóként- a film is az. Az újranézhetőséget -legalábbis a gyors újranézhetőséget- ugyan kétségesnek tartom, de egyszer mindenképpen látni kell.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Megvannak a Kamera Hungária döntősei

szerda, szeptember 08, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
13+1 kategóriában 284 pályamű érkezett a kilencedik alkalommal megrendezendő Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztiválra - közölte Csermely Ákos, a fesztivál főszervezője szerdán Budapesten, a televíziós alkotók seregszemléjét megelőző sajtótájékoztatón. A fesztivált szeptember 24-25-én rendezik meg Veszprémben, idén az Aréna Sport- és Rendezvénycsarnokban. A 13+1 kategória mindegyikében öt-hat alkotás versenyez egymással, és egy 39 fős zsűri választja ki közülük a legjobbakat - mondta el a főszervező. Kategóriánként egy-egy díj talál gazdára, ám a legkiemelkedőbb teljesítményért két alkotói díjat is kiosztanak.

A 91 versenyben maradt tévés alkotás többek között szórakoztató, dokumentum, életrajzi, ismeretterjesztő, dramatikus és hír kategóriákban indul a Kamera Hungária díjért, de versenybe lehetett szállni műsorarculattal és online audiovizuális tartalmat képviselő művekkel is. Az indulók között kereskedelmi, közszolgálati, regionális csatornák, valamint produkciós irodák által gyártott műsorok egyaránt szerepelnek. Érkeztek alkotások tematikus csatornáktól és határon túli tévés szerkesztőségekből is.

A szórakoztató filmek szekciójának zsűrielnöke, Réz András esztéta a sajtótájékoztatón elmondta: nagy felelősség ítéletet mondani azokról a műsorokról, amelyeknek a nézettsége a legnagyobb. Emellett kötelesség arról is gondolkodni, milyen minőséget csomagolnak a nézőknek a csatornák - fűzte hozzá.

Belénessy Csaba, a hírszekció zsűrielnöke, az MTI alelnöke azt mondta: sok fiatal tehetséggel volt alkalma találkozni a zsűrizés folyamán. Szerinte a hírműsorok készítői számára továbbra is a bátorság és a higgadtság a legfontosabb - ezek nélkül nem érdemes hírműsorokat gyártani.

A klasszikus alkotások zsűrielnöke, Szász János színház- és filmrendező a sajtó képviselőit videóüzenetben köszöntötte, amelyben többek között azt emelte ki, hogy a ma rendelkezésre álló hihetetlen technikai háttér mellett sem szabad a műsorkészítőknek szem elől téveszteniük az alkotás célját.

Tirts Tamás, a jogilag még létező Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) KDNP által delegált tagja a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) képviseletében elmondta: a jövőben - hasonlóan az ORTT gyakorlatához - az újonnan felállt NMHH is szándékozik támogatni az ilyen kezdeményezéseket.
(MTI)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Kedvenc európai filmjükre szavazhatnak a filmrajongók

szerda, szeptember 01, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Szerdától szavazhatnak kedvenc európai filmjükre a filmrajongók az Európai Filmakadémia People's Choice Award elnevezésű közönségszavazásán. A People's Choice Award minden évben lehetőséget biztosít az európai közönségnek, hogy a www.europeanfilmawards.eu honlapon megválasszák kedvenc filmjüket, egyúttal nyerhessenek egy utat az Európa Filmdíjak átadójára, melyre ezúttal december 4-én kerül sor Tallinban.

Az idei tízes listán Alejandro Amenábar Agora, Giuseppe Tornatore Baaría, Lone Scherfig Nick Hornby könyvéből készített Egy lányról (An Education), Daniel Alfredson Flickan som lekte med elden, Roman Polanski Szellemíró (The Ghost Writer), Matthew Vaughn Ha/ver (Kick-ass), Ferzan Özpetek Mine vaganti, Jaco van Dormael Mr. Nobody, Laurent Tirard Le petit Nicolas és Fatih Akin Soul Kitchen című filmjei szerepelnek.

A közönségszavazást korábban olyan alkotások nyerték, mint Pedro Almodóvar Volver, Roberto Benigni Az élet szép, Jean-Pierre Jeunet Amélie csodálatos élete, Fatih Akin Fallal szemben vagy Danny Boyle Gettómilliomos című filmje.
(MTI)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Michael Douglas rákos

szerda, szeptember 01, 2010 Bejegyezte: jangamen Comments
Michael Douglas kedden este David Letterman talkshowjában jelentette be, hogy előrehaladott állapotban diagnosztizálták torokdaganatát. A színész a Late Show című éjszakai műsorban beszélt arról, hogy a rá váró nyolchetes kemoterápiás és sugárkezelés első hetén van túl.
"Sosem láttalak még ennyire jó bőrben, ez is bizonyítja, hogy kemény legény vagy!" - lelkendezett Letterman. "Mondjuk inkább úgy, hogy meglehetősen bizakodó vagyok" - válaszolta Douglas.
A 65 éves sztár méltatlankodva számolt be róla, hogy már kora nyáron orvoshoz fordult panaszaival, de a vizsgálatok során semmit sem találtak. Aztán vakációzni ment két kisgyermekével és feleségével, Catherine Zeta-Jonesszal, és csak a nyár végén elvégzett biopsziából derült ki, hogy rendkívül előrehaladott stádiumú torokrákja van.

Douglas nem titkolta, hogy valószínűleg az alkohol és a dohányzás váltotta ki a betegséget. A rákos daganat a torka fölött helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy jók a kilátásai. Legalább 80 százalék vagy még több az esély a gyógyulásra - mondta a színész.
(origo)




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...